Az eddig ismeretes 25 időszakos üstökös közül 1926-ben háromnak a visszatérte esedékes:

1924 novemberében jut Napközelbe az Encke-üstökös, mely már 1786 óta ismeretes. 1795-ben és 1805-ben is látták, de csak 1818-ban történt újbóli felfedezése után derül ki róla, hogy egy és ugyanazon üstökösről van szó. Keringésideje 3.3 év, rövidebb valamennyi ezideig ismert üstökös keringésideje közül. Eddig 34 ízben észlelték visszatértét.

Megfigyelése állandóan nagy érdeklődésre tart számot, mert az a sajátságos tény derűit ki róla, hogy visszatérte eddig még meg nem fejtett okból állandóan 1-2 órával előbb következik be, mint várható volna, vagyis keringési ideje állandóan csökken.

A Tempel 1 üstököst 1867-ben fedezték fel.  Keringési ideje 6.5 év. Ennek megfelelőleg 1873-ban és 1879-ben vissza is tért. azóta azonban nyoma veszett. Legutóbbi perihélum-átmenetekor, 1918-ban is hasztalan keresték, úgyhogy nem nagy reménnyel nézhetünk visszatérése elé, sőt talán már teljesen elveszettnek tekinthetjük.

A harmadik a Tuttle-féle üstökös, melynek az évre esedékes megérkezését nagyobb bizalommal várhatjuk. 1858-ban történt felfedezése óta 12,2  évi időközben eddig mindig pontosan megérkezett, sőt kiderült, hogy már 1790-ben is észlelték, akkor azonban még nem ismerték fel periodikus voltát, hanem azt hitték róla, hogy parabola-pályán mozog.

Dr. Lassovzky Károly