MA GYERÜNK A RÉTRE

Ma gyerünk a rétre, kedves, jóllakni napsugárral,
illattal, méhdongással és jószagu, fiatal nyárral!
Óh, kedves, gyémántajtó, ma távoli tájra nyílj ki!
Óh, kedves, hószínű liljom, ma illatozva nyílj ki!
a rét közepén neked épüljön aranyos oltár,
hűs forrás pusztaságba', vadonom epre voltál,
ma tőled ifju a föld, a nyár, erdő, a rét,
ma tőled fényes a nap, ma tőled ragyog a lét,
ma lágy szellő a lábad, csobogó hullám ajkad,
a tücsöknóta hangod, mely domboldalba' zeng,
patakcsörgés a réten s a titkos, ősi csend,
mely az erdőben hallgat, -
óh, erdő, illatos templom, óh napfény, aranyos bor,
óh, leszek-e még ilyen boldog, ily részeg valamikor?

Ha ma szarvas volnék, te piros eper volnál,
a tested százezeréves, örökös, aranyos oltár,
csobogó hullám csókom, ajkam a suhanó szél
és versem a tücsökhangverseny, mely domboldalba' zenél,
leborulok előtted imádni Istent, ki leszállt a földre,
a napot, mely az éjt, - a hajnalt, mely az éjt tovaűzte örökre,
a nyárt, ki megáldta himmel a nőt és himet a nővel,
a rétet virághimmel, engem diadalmas erővel...
óh, szállj lelkembe ma, Isten, szent, örökifjú rejtély,
te semminél kevesebb és mindenebb mindennél, -
légy, kedves, gyémántajtó, rá szélesen kitárva,
légy, kedves, hószínű liljom, ültetve a távoli tájra,
mert egy vagy a világgal, a nyárral, a széllel, a fénnyel,
a jóval, a rosszal, a bússal, a viggal, a földdel, az éggel,
magamba' látlak téged, mindenbe', mire nézek,
óh, leszek-e még ilyen boldog, óh, leszek-e még ilyen részeg?

A REGGELI

Az asztalon méz. Puha kenyér.
Zöld, sárga, kék, lila, barna, fehér
kristályüveggel
csillognak a kerti gömbök, a szívem.
Mellettem ül szerelmes hívem.
Nyári reggel.

A szürke toronytető körül
karikázva fehér galamb röpül.
Bimm-bamm! bimm-bamm!
Drágám, szemed néz rám az égen
s az nézett rám az éjjel kéken
álmaimban.

És csillog a fény a lenge poron,
katonák menetelnek az utcasoron
tararamm, tararamm!
A rétről zöngés, dal, kaszapengés,
sarjuszagu nap, liljomszagu zengés,
fehér, piros, arany.

És mintha kigyulna, csillog a rács.
Körülöttünk zúgva döng a darázs,
zurra-zurra!
Minden olyan új! Minden o1y régi!
Fehér kecskék öklelnek az égi,
mély azurba'.

Kend fel hát, édes, a sárga vajat!
Ragyogóbb a napnál sárga hajad,
Irma! Irma!
Hallod, a kakuk szól és a harkály?!
Zöld és fehér pompába' tarkál
amott a nyirfa.

A föld, a szívem nagy harmonika.
A reggel mint egy aranybika
a fák közt sétál...
A nyári pompa, erők és lázak
a földbe' szívembe' harmonikáznak
friss kávédnál.

Mert te vagy a reggel, a méz, a kenyér,
a kerti üveggömb és a fehér,
tiszta ing.
Te vagy a harangszó: Bimm-bamm! Bimm-bamm!
és te muzsikáltál álmaimban:
Csingiling...