Altató és ébresztő tudomány (Levél Karinthy Frigyeshez)
Kedves Karinthy,
ne csodálkozzék, hogy visszavonultságomból így egyszerre a nyilvánosság előtt aposztrofálom Önt, bár - igaz - kissé magam is csodálkozom ezen. Majd húsz esztendeje megszoktam válasz nélkül hagyni mind azt a sok furcsa és egymásnak is ellentmondó támadást, mely a pszichoanalízist, az egyetlen mesterséget, amelyhez kissé értek, avatatlanok (ún. szakemberek) részéről minduntalan éri.
De nem hallgathatok most, mikor Ön is a támadók közé áll. Mert a mellőzhetetlen, bár tagadhatatlanul szellemdús gúnyolódás levonása után is keserű támadásnak érzem, amit erről a tárgyról a "Világ" dec. 23-ki tárcájában ír, mikor Freud tanításait is azok közé a "Macbeth-jóslások" közé sorolja, amelyek nem igazak ugyan, de - sokszor emlegetve - valósággá válnak.
Ám most sem az a célom, hogy vitatkozzam: régóta beláttam, hogy a vita nem viszi előbbre a dolgokat soha, mert a vitatkozók nem az igazat keresik, hanem egymás gyengéire vadásznak és tudom, hogy meggyőzni nem, csak meggyőződni lehet. Szóval nem cáfolni akarok, csak emlékeztetni jó régen történt első találkozásunkra és megállapítani a különbséget akkori és mostani szavai között.
Még magam is fiatal voltam és első lelkesült írásaimat közölgettem a bécsi tudós felfedezéséről, mikor megjelent nálam egy kusza hajú ifjú - Ön volt az kedves Karinthy - és elmondta, hogy szükségét érzi, hogy kifejezze rokonszenvét törekvéseinkkel. Azt mondta, hogy kétféle tudóst ismer és kétféle tudományt.
Az egyik a valóságot kutatja és az aludni vágyó emberiséget ébresztgeti, a másik lehetőleg békében hagyja a szunnyadó világot, sőt azon van, hogy még mélyebben elaltassa. A lélekelemzés, mint mondta, kiválóan ébresztő hatású és olyan irányban halad, amely végül odavezet, hogy az emberi lélek, tudása segítségével, uralkodni fog nemcsak önnönmagán, hanem a testi és fizikai erőkön is.
Most meg azt írja, hogy abba kell hagyni az önelemzést és arra kell hallgatni, aki békét, harmóniát, boldogságot hirdet, aki ügyes szuggesztiók segítségével, esetleg hipnotikus álomban, célszerű, okos, felvidító, boldogító érzeteket, eszméket, akarásokat csempész be az emberek lelkébe.
Én - akkor - régen túl merésznek láttam, amit a tudós hatalmáról mondott, de azóta magam is meggyőződtem állításának igazságáról. A lélekelemzés "ébresztő" természetét teljesen elismertem rögtön és azt vallom ma is, mert tudom, hogy igazi és bátor tudás nélkül minden boldogítás, törekvés hiábavaló vagy legfeljebb múló illúziót tud kelteni. Ön ellenben - úgy látom - (talán az aktuális nyomorúságok hatása alatt) elvesztette a türelmét és most már nem törődik igazsággal, nem törődik a tudással és csak arra áhítozik, hogy akármilyen áron, akár altatás árán is, végre egy kis örömhöz jusson a szegény sanyargatott világ.
Nos, én csak annyit akartam most mondani: megállapítani, hogy kettőnk között nem én vagyok az, aki az ébresztők közül visszavonult.
Ténymegállapításaival, mint mondtam, nem szándékom foglalkozni, de egyetlen érvét mégsem hagyhatom válasz nélkül. Azt mondja, hogy a lélekelemzés anyaga nem objektív valóság, hanem csak írójának, Freudnak, mentalitásából folyik. Ezt minden egyébre épp úgy rá lehetne fogni, például a "Macbeth-jóslás" című tárcára is és úgy tüntetni azt fel, mintha az maga is csak Macbeth-jóslás: a Karinthy Frigyes mentalitásának szülötte volna. Épp azért jobb, ha a szerzők szubjektivitására való hivatkozást, mint használhatatlan érvet, mely minden vitát eleve kizár, kikapcsoljuk az argumentumok fegyvertárából.
Ami pedig az emberboldogítást illeti: készségesen elismerem, hogy ez minden tudásnak és keresésnek végcélja. Csak azt teszem hozzá, hogy jobb tanácsot tud magának adni az, aki ismeri magát, mint az, aki azt sem tudja: ki ő, mi ő és mi az, ami őt igazán boldogítaná. Szóval az "önelemzés" mégis csak több, mint légüres térben való meddő elmélkedés.
Gondolja meg hová vezetne, ha akármelyik szellemi, fizikai vagy természettudományi elvként hirdetné a vizsgálat (vagyis elemzés) nélküli cselekvés jogosságát. És miért vegyük az emberi lelket olyan szakroszankt, boncolhatatlan valaminek, amivel csak egészében szabad foglalkozni, részeiben nem és miért tudjon jobb tanácsot adni az embernek a lelki kutatást mellőző altató, mint a lélek aprólékos mechanizmusaiban is járatos lélekelemző.
Isten Önnel, kedves Karinthy, búcsúzom Öntől, de - őszintén megvallva - nem hiszek a búcsú véglegességében, belül inkább azt súgja valami: a viszontlátásra!
Ferenczi Sándor
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!