FLÜGGE vizsgálatai óta tudjuk, hogy sok fertőző baj, pl. influenza, nátha, tarkómerevség, szamárhurut, kanyaró, skarlatina, diftéria, tüdőgyulladás, pestis, lépfene, sőt talán a lepra is, a köhögéskor, tüsszentéskor és beszédnél a beteg ember szájából kirepülő cseppecskék útján terjed.

Ezért igen hasznos munkát végzett SEIFFERT azon egyszerű módszerének kidolgozásával, mellyel pontosan meghatározható, milyen távolságra és milyen mennyiségben jutnak el a szájból kirepülő cseppecskék és milyen mértékben szóródnak szét.

Ö erre a célra kissé vízszívó papirost 2%-os ferroszulfát-oldattal kent be és megszárítás után erre vékony rétegben finom porrá tört vörös rézlúgsót dörzsölt rá. Az ilyen papiros, mihelyt a legcsekélyebb nedvesség éri. megkékül, ezért a köhögő, tüsszentő, vagy beszélő embertől különböző távolságban elhelyezve, e papiros segítségével könnyen és biztosan megállapítható a szájból kirepülő cseppecskék távolsága, száma, nagysága, szét-szóródásának foka stb.

A nagyszámú kísérletekből a következők derültek ki; A beszédnél — a beszéd módjától függően — a cseppecskék átlag 25 cm-nyire jutnak el. Tüsszentéskor a cseppecskék legtöbbje 125 méter távolságra kerül; egyesek azonban 3.5 méterre is elrepülhetnek.

A köhögéskor kiköhögött cseppecskék száma igen változó; függ a köhögő ember nemétől, korától, erőbeli állapotától, fekvő, ülő, vagy álló helyzetétől és a napszaktól. A cseppecskék zöme csak 30—35 cm-nyire sodródik el s eljutásuk legnagyobb távolsága 1.5 méter. A " cseppecskék legnagyobbrészt 0.1—0.5 milliméter átmérőjűek; legnagyobbak a szájcseppek (0.5 cm) és legkisebbek a bronchialis cseppek (0.01 milliméter).

(folyt. köv.)