A miniszterelnök beszéde
Az összeomlás és a bolsevizmus letörése után minden magyar kormánynak három szempontra kellett elsősorban figyelmét irányítania. Az egyik, hogy az országban helyreállítsuk a rendet, az államhatalmat megszervezzük és megszilárdítsuk, a másik, hogy újonnan szervezzük ennek az országnak a politikai életét, mert az összeomlás után az állam politikai élete is összeomlott, fölbomlottak az összes pártok, amelyek eddig az ország ügyeit vezették.

Azok a férfiak, akik a pártok élén állottak, vagy visszavonultak, vagy elvesztették népszerüségüket, képességüket arra, hogy az országot vezessék.

A harmadik, hogy a megkötött béke után ezt a csonka országot, amely talán alig életképes a történtek után, életképessé tegyük gazdasági és pénzügyi értelemben. Az elsőre: ennek a nemzetnek nincs nagyobb érdeke, mint hogy az országban az egész vonalon rend legyen és uralkodjék és hogy a külföldön is honorálják azokat a törekvéseket, amelyeket a kormány és a társadalom együttesen akarnak előmozdítani.

A háborunak a nép széles rétegeire gyakorolt befolyása megérlelte a tömegekben azt a vágyat, hogy hatékonyabb befolyást gyakorolhassanak a törvényhozásunkra. Igy született meg tulajdonképen a háboru következtében a magyar demokratikus gondolat, amely érvényesülést keresett a háboru után. Sajnos azonban, a háboru után ez a gondolat lejtőre jutott. Oka ennek egyfelől azoknak tehetetlensége és lelkiismertlensége, akik ezt a demokratikus gondolatot a maguk részéről kézbe vették és érvényesíteni akarták. De más oka is volt ennek. Az összeomláskor ebben az országban csak egy szervezett erő maradt: ez a szociáldemokrata párt volt. Ez volt az, amely abban a percben ezt a gondolatot kézbe vette és maga hatalmi törekvéseire kihasználta oly formában, hogy végeredményben ezt az országot tönkre akarta tenni. Majdnem tönkretette a demokrácia gondolatát.

Biztosítani akarjuk azt a fokozatos, demokratikus fejlődést, amelyre ennek a nemzetnek föltétlenül szüksége van, ha a kor gondolatának és szükségleteinek megfelelően akarja az ország intézményeit berendezni. Az a föladatunk, hogy intézményeinket fokozatosan demokratikus szellemben alakítsuk át, átalakítsuk alkotmányunkat, de nem azért, hogy a királyság intézményét eltöröljük, nem azért, hogy a kettős kamara rendszerét megszüntessük, hanem azért, hogy ezeket szabadon demokratikus alapon építsük föl.

Ha Angliában a királyság intézményéi a legszélesebb demokráciával össze lehet egyeztetni, miért ne volna ez lehetséges Magyarországon?

Demokratikus alapon kell kiépíteni megyei szervezetünket, városi és községi adminisztrációnkat. Demokratikus kulturpolitikát is kell csinálni és ezt sem azért, hogy istentagadásra tanitsuk a magyar népet. Vissza kell térni fokozatosan azokra a szabadságjogokra is amelyek teljessége talán ma még nincs meg, de amelyeknek teljességére szükség lesz visszatérni abban a percben, amikor biztosítani tudjuk, hogy ezzel a szabadsággal nem azért fognak élni, hogy demagógiát, a szabadsággal való visszaélés szabadságát szerezzék meg maguknak, hanem hogy a jobbaknak, tehetségesebbeknek fölemelkedését lehetővé tegyük a szabad versenyben.

Azt mondják az úgynevezett oktobristák, hogy nem demokrácia az, amit mi akarunk, hanem reakció. Én ezeknek csak azt felelem, hogy hosszu ideig tartott ebben az országban a rombolás: az ujjáépítésre, még pedig demokratikus irányban, még hosszabbidőre lesz szükség.