Eddig, ha sötétben pillanatfelvételt akartak készíteni, a rövid ideig tartó erős fényt úgy állították elő, hogy elektromos kisülést keltettek. De sok helyen ilyen magas feszültség veszedelmes, előállítása is nehézkes.

Ezért ANDERSON a rövid ideig tartó megvilágítás végett vékony fémszálon erős elektromos áramot bocsátott át, míg szál hirtelen elégett. Ezt az eljárást SUYEHIRO, japán fizikus, tovább fejlesztette. Először 0.02 mm vastag és 10 mm hosszú rézdrótot 80 Volt feszültségű akkumulatortelepbe kapcsolt és a dróttal párhuzamosan sűrítőt iktatott.

Igy a megvilágítás időtartamát 3 ezred másodpercig sikerült csökkentenie. De evvel még nem elégedett meg. Igen vékony üvegcsőbe higanyt öntött és ezt kapcsolta a fémszál helyébe. A világítás időtartama a higanyszál vastagságától és hosszától függ és pedig annál rövidebb, mennél kisebbek a méretek. De függ az üvegcső falának vastagságától is, vékonyabb falú cső rövidebb ideig világit.

Mikor az áram áthalad, a higanyszál előbb fölmelegszik, majd hajszálcső fölrobban. A robbanás pillanatában ívfény keletkezik, az adja a legnagyobb fényt. Az egyik pontosabban megfigyelt esetben az áram erősségei 65 Ampére-t ért el és 2.57 ezredmásodpercig tartott, de a világítás a másodpercnek csak százezredrészéig.

Tehát az áram időtartamának legnagyobb része a higanyszál felmelegítésére telik el Ennek a módszernek az egyszerűségen és biztonságon kívül előnye az is, hogy víz alatt is lehet használni anélkül, hogy a berendezés bonyolultabb lenne. Így SUYEHIRO forgó hajócsavarról készített fölvételt.

Mende Jenő.