A tábornagyot, aki u táborban sem volt olyan nagy, mint egykor elhitették velünk, a német választásokon is megverték. Ludendorff fajvédőit legázolni az európai kultura, a szabadelvűsig é demokrácia tankja: szavazataik hatvan százalékát elvetetették, dacára annak, hogy a legtöbb pénzzel, a legkevésbé válogatós eszközökkel, a legalpáribb demagógiával küzdötték végig a téli választási hadjáratot.

A tábornagy ujra falnak vitte a német nacionalistákat, már azt a törpe minoritást, amelyik a nacionalizmus beteljesülését a rombolásban és a gyűlölködésben, az antiszemitizmusban és a politikai orgyilkosságban ünnepli. A német nép szabadon választ és titkosan, ott harmincmillió német járul az urnák elé, a választás eredménye valóban a német birodalom közvéleményének verdiktje. És az éjszakai eredmények szerint a német polgárság undorral taszította, el a nacional-bolsevizmus veszedelmét és a német munkásság ugyanilyen undorral rázta le magáról a moszkovita bolsevizmust. A szenvedések, a nyomor, a kétségbeesés irtózatos évei után a német demokrácia döngő léptekkel megindul ujra históriai utján.

És ez az ut az igazság és az élet. A francia demokrácia és a német demokrácia, meg fogják érteni egymást. A régi német koalíció: a demokraták, a centrum és a szociáldemokraták ha ismét kormányt alkothatnak, ugy az eddig példátlan erkölcsi erővel, mint valóban egyenrangú fél léphet föl Párisban és Londonban. Ludendoff tehát, aki elvesztette a világháborút, a világbéke; is elvesztette volna, ha a német nép milliói fölülnek a bluffnak, aminek tragikus megszemélyesítője ez a szerencsétlen porosz tábornok.

A német választásnak beláthatatlan nemzetközi következményei bennünket, árva magyarokat, is közelről érintenek. Az angol tisztult és nemes konzervatizmussal, a francia radikalizmussal és a német demokráciával szemben nem lehetünk a reakció Senki-szigete. Mint ahogyan egy évet se adunk és Ludendorff zsörtölődő, jelentéktelen Don Quihote lesz és Gömbös a Sancho Pansája. A kormányzatnak pedig figyelmébe ajánljuk egyik volt demokrata német miniszter választási szentenciáját: „Nagyon rossz, ha valaki mindig ugy fordítja a köpenyegét ahogy a szél fuj. de még rosszabb, ha emellett mindig eltéveszti a szél irányát.

Gondoljanak a reakció hóbortosai arra, ami a koldus Spanyolországban rothad és nézzenek a véres poraból fölkelő Németországra. Ha ma meg nem is teljes a német demokrácia győzelme, az idők iránytüje már jelzi azt. Az iránytűt össze lehet törni, de egy nemzet vágyát a boldogságra, békére, munkára soha többé. Egyszer volt 1914-ben. És soha többé nem lesz.