Országos jelentőségű választási küzdelem zajlott le Miskolcon. Ez a dermesztően hideg, néma vasárnapi éjszaka, amikor a főváros utcáin csak a kettős őrjáratok kopogása hallik, különösen alkalmas arra, hogy levonjuk a miskolci hadjárat tanulságait. Még pedig, a zimankós időjáráshoz fagyos nyugalommal. Miskolcon került szembe ugyanis először a szabadelvű demokrácia a fajvédő antiszemitizmussal. Két véglet ütközött tehát meg: a józanság és a téboly.

Hálásak lehetünk a kormánynak, amely derűs közönnyel, a tudós Pasteur nyugalmával tűrte, hogy a fajvédő antiszemitizmus Miskolcon szabadon kitombolhassa magát. Igy legalább megismerhettük a ragály kórisméjét és egész lefolyását. Mert arra a veszett gyujtogatásra, rosszlelkű bujtogatásra, bugaci garázdálkodásra, aminek a jobb sorsra érdemes Miskolc két hete érdemetlen tanuja, csak azokból az időkből tudunk példákat, amikor a burzsujt lerugták a villamosról és vérvörösre mázolták be a budai Vár falait.

Az első tanulság: minden szélső demagógia, légyen az akár jobb akár baloldali, egyazon szörnyeteg ágyában született. Végül is, mater semper certa est. Azt kérdik, hogyan tűrhette a kormány a pogányjóskai terror ilyen elfajulását! A felelettel adósak maradunk. Azt kérdik: kormánypárti jelölttel szemben megengedtek volna ilyen fertőzést, bármely kerületben? A válasszal ismét adósak maradunk. Az eredmény természetesen Magyarországot igazolja és nem Macedóniát. A józan ész győzött a téboly fölött. A szabadelvű demokratáé a többség, a fajvédő antiszemitizmus, dacára epileptikus őrjöngésének, minoritásban maradt. Persze, Héjjas és az orgoványi honfiak nem kaptak csatlakozást Miskolcra. A bűnös város mégis veszedelmesebb terület a választói névjegyzék megkorrigálására, mint teszem, a szűzies, dérlepte orgoványi vadon.

A második tanulság: ha nem vagyunk erdőben, még Francia-Kiss Mihálynak-sincs plurális szavazata. Nos és a legitimizmust? — kérdi az olvasó. Mi nem vagyunk Habsburgiánusok én vidáman állapítjuk meg, a legitimizmusnak a tanulságon követválasztáson tragikomikus szerep jutott A grófi legitimisták Borbély Maczkyt, budaörsi Gömbös jelöltjét, a közrendű legitimisták Huskát, a karlista Vázsonyi emberét támogatták.

Talán erre célzott meghatóan őszinte budai beszámolóbeszédében gróf Andrássy, amikor az összes pártokat a királyfi lobogója alá hivta? Miskolcon ennek a zászlónak csak a rúdja szerepelt és a rud rájárt azokra, akik szerelemmel borultak a legitimizmus nyakába, nem gondolva arra, hogy ez a szenvedély a grófok utolsó privilégiumává lett Magyarországon. A legitimista Miskolc, lám, meszaliánszot kötött.