Az összes külföldi szakértők fölállították azt a teoriát, hogy Magyarország agrikultur állam lévén, könnyen boldogul, mert idehaza termeli azt, amire legfőbb szüksége van a népnek a megélhetéshez. És e teória mellett a valóság az, hogy ezreknek és százezreknek nincsen meg a mindennapi kenyerük.

A teória megvan, de a dolgozó munkás a teória mellett is éhezik. Ő be furcsán is vagyunk a teóriákkal! Száz esztendő óta idézgetik világszerte Geöthe hires mondását, hogy: szürke minden teória, de azért ezalatt a száz esztendő alatt is az emberiség teóriákon nyargal s minden rendű tudósok teóriákat termelnek. Pedig a teória egymagában egy vöröshagymát se termel Az élet minden teóriát kikacag, de azért a teóriák meg vannak.

Ezen a mi szegényes, tartalmatlan nemzetgyűlésünkön is a képviselő urak amellett, hogy gyakorta kegyetlenül hajbakapnak, kevélyen ráülnek egy-egy teória lovacskájára s nem látják, hogy e lovacska sánta és megmarjult. Mi régiek is a teóriák kultuszában nevelkedtünk. Tanultuk és halványként tiszteltük a különféle elméleteket Stuart Mill, Smith Ádám, Roscher, Máltus Robert, Sombart s legutóbb Einstein, meg a többi, egyre-másra csinálták az iskolákat s a tanítványok hittek nekik, mint a kinyilatkozásnak.

Minden elmélethez egy-egy nagy illúzió fűződött s az élet, a kegyetlen valóság egymásután rombolta le ezeket, az elméletekhez fűződő illúziókat. A teóriák tekintélye fogvatartotta az embereket. Fiatal jogász koromban ennek a tekintélynek köszönhettem, hogy egy jogakadémiai pályázaton első dijat nyertem. A vitapályázaton Gneistot citálgattam. Az öreg pályabíró professzorok összesúgtak. Ni ni, ez a fiatalember tudja a Gneist teóriaját. És nekem ítélték az első dijat.

Ám a teóriák tekintélye már a háború előtt megingott. A háború meg éppenséggel tönkretette valamennyit. A szomorú emlékezetű magyar koaliciós uralom alkonyán beszélgettem gróf Apponyi Alberttel. Azt fejtegette előttem, hogy a nemzet csaknem valamennyi illúzióját elveszítette, mert az alapjukat alkotó teóriák csütörtököt mondtak. Elvesztettük a nagyhatalmi álláshoz fűződő illúziót, az állami függetlenségbe vetett illúziót, a parlamentarizmus illúzióját Most (akkor) — mondotta — még csak egy illuzió maradt, amelyet az élet még nem próbált ki: a szocializmus. Ebben még hisznek az emberek.

Azóta ezt az illúziót is rombadöntötte az élet. A szocializmust valamint minden nemzetköziséget diszkreditált a háború, de még inkább a véres és oktalan kommunizmust, amelybe a szocializmus belesodródott s magát a kommunizmust gyűlöletesté tette a nevében elkövetett sok aljasság, sót Oroszországban fölfalja maga magát, mert hiszen az orosz szovjet visszatáncol a kapitalista gazdasághoz. Hiába, minden intézményt ha még oly nemes és fönséges is, tönkretehetnek az emberek az emberek.

Valóban, a teóriák nemcsak szürkék, hanem hiábavalók. Mintha csak a vanitatum vanitast bizonyitgatnák. A felnőttek gyerekjátéka, amely épp ugy összetörik, mint a faló, meg a cinkatona. Csak egy teória maradt meg az évezredeken át. A legszebb, a legfönségesebb, a legszentebb: a vallás. Ez erősebb, mint minden emberi gyarlóság. Erősebb, mint maga az élet, mert az életnek van rá szüksége. Az emberek tőlük telhetőleg rontották, rombolták, rettenetesen visszaéltek vele, de tönkre nem tehették. A vallás megmaradt Az egyetlen teória, amely nem került csődbe, de már a különféle vallások híveinek egymással való marakodása kézben a vallás-erkölcs kezd a többi teória sorsára jutni.

Szatmári Mór