Az újraépítő programm, melyet a nemzetgyűlés most tárgyal, az egyedüli eszköz arra, hogy az országot megmentsük és talpraállítsuk. Ezt vallja az egész művelt világ minden szakértője s itt benn is minden komoly közgazda. Ha ezt az egyetlen járható utat elveszti a nemzet, akkor a pusztulás következik, amire gondolni sem akarunk.

Egy álló esztendeig végzett óriási erőfeszítéseket Bethlen István gróf munkatársaival, míg ezernyi akadályon, külső és belső cselszövésen győzedelmeskedve sikerült az ország újraépítésének tervét dűlőre vinni s elérni, hogy az eddig ellenséges jóvátételi bizottság felfüggesztette az országot guzsbakötő zálogjogokat s hozzájárult oly külföldi kölcsön fölvételéhez, mellyel minden romlásunk okozóját, a korona zuhanását meg lehet állítani.

Most itt van a nagy munka eredménye: a kibontakozás programmja.
Hozzájárult az ántánt, a népszövetség s az egész világ. Most már csak önmagunknak, a mi nemzetgyűlésünknek kellene hozzájárulni. Vajjon akad-e könnyelmű vagy gonosz, aki az orvos kezéből a halálos beteg biztos gyógyulását hozó orvosságot kiüti?! Ki merészeli vállalni a borzalmas felelősséget, hogy a nagybeteg halálát okozza?! Ki vállalja a borzalmas felelősséget, hogy sírásója lesz a magyar nemzetnek?! 

Magyarországra még két éve is ötmilliárd aranykorona jóvátételt akartak kivetni.
A külföldi államok akkor még rideg ellenszenvvel kezeltek bennünket. Ha többet nem is sikerült volna elérni Bethlennek az újraépítő (szanálási) egyezményekkel, mint azt, hogy ezt az ötmilliárd aranykoronát 1926 után 20 éven át fizetendő csupán évi 10 millió aranykoronára szállították le, ez magában véve is elegendő lenne arra, hogy minden jó magyar habozás nélkül magáévá tegye azokat. 

Hiszen ez a jóvátétel rémének kiküszöbölését jelenti, mert ugyan ki beszél Európában 20 év múlva jóvátételről?!

De jelentik az újraépítő egyezmények a korona értékének állandósítását, a drágulás és spekuláció kiirtását, a munka becsületének helyreállítását, az államháztartás hiányának megszünését, a külföldi hitelek beözönlését, az ország bekapcsolódását az egész világ gazdasági életébe, a forgalom szabadságát, a munkabérek javulását, a trianoni béklyók enyhülését, szabadabb utat az elszakított területek és a szomszéd államok felé, egyszóval az ország gazdasági és politikai újraéledését.