Drágák a fürdők, kevesen fürdenek

A boldog békeévekben fürdővárossá akart fejlődni Budapest. Az elkövetkezett felfordulás azonban megakasztotta ebben a fejlődésben. De az erős, lendületes nekiindulás jelei ittmaradtak. Ittmaradtak a főváros lakosságához mérten elég nagyszámú fürdők képében, hiszen Budapesten tíznél több fürdő áll a közönség rendelkezésére.

Közegészségügyi szempontból nem is lenne kifogás a fürdők ellen. Az egyetlen hiba az, hogy a rossz gazdasági viszonyok mellett a magas fürdőjegyárak miatt a közönség egy része kénytelen nélkülözni a fürdést.

Egy hete csak, hogy a magánvállalkozások kezében levő fürdők felemelték a fürdőjegyek árát és már a székesfőváros fürdői is igyekeztek nem elkésni az áremelkedéstől. A vasárnapi fürdőközönség már meglepődve vette tudomásul ezt az új áremelkedést.

Aktuálisnak tartottuk megtudni, mi is a helyzet ma a fürdők közül. Kik fürödnek, hogyan megy a fürdőknek az újabb drágulás miatt csökkent-e a fürdőzők száma?

A székesfőváros kezelésében álló városligeti Széchenyi-fürdőben így informáltak bennünket:
- A Széchenyi-fürdő- mely tagadhatatlanul egyike a főváros mintaszerű intézményeinek -, hogy egészen egyszerűen mondjuk: jól megy. Jól megy mint üzleti vállalkozás, jól megy mint a közegészségügyet szolgáló intézmény. Tiszta, higiénikus, a kiszolgálás kifogástalan. Nem tapasztaljuk, hogy a legutóbbi drágulás miatt csökkent volna a látogatottság. Aranyparitásra átszámítva körülbelül fele annyiba kerül a fürdés, mint békében. A Széchenyi-fürdőben például két korona volt békében a jegy, ami aranyparitásban harmincezer koronának felel meg. Ma pedig tizenötezer koronába kerül. Így aztán nem csoda, hogy a fürdőnek szinte törzspublikuma van, amely télen, nyáron szívesen keresi fel a város szélén álló Széchenyi-fürdőt.

A Hungaria fürdőben valamivel pesszimisztikusabb a hangulat.
A fürdő személyzete panaszkodik. Drága a fürdőjegy, a közönség a borravalókban akarja megtartani azt, amit a fürdőjegyre kiadott.