Sir Colesno Ridgeont ő maga kompromittálja azzal, hogy kérdései és elméletei mögött ott lappang egy ebben az esetben túlságosan közönséges és botor érzés: a szerelem. Szerelmes az erkölcsi szempontok áldozatának feleségébe, ezzel azonban írója elveszi a jogát ahhoz, hogy bírája legyen hivatásának.

Shaw maró gúnnyal kételkedik az orvosi tudományban, melynek képviselőit nagyképűnek és tehetségtelennek rajzolja. Nem tilthatjuk meg neki, de kötelessége a meggyőzés, ha általános következtetéseket akar levonni. Ám nem tud meggyőzni, mert ez a hat darab, címekkel megrakott pojáca nem tudja feledtetni velünk a Mehringek, a Kochok, az Ehrlicek, a Nothnagelek emlékét.

Nem tudunk hinni erkölcsi skrupulusainak, mert szócsövei sem hisznek bennük és mert lehetetlen és valószínűtlen körülmények között szólalnak meg. A csodaszerrel egy londoni klinikán csak tíz beteg kezelhető? És ne akadjon orvos, aki egy erkölcsi problémát a maga tisztaságában tud felvetni és következetesen képviselni? Az erkölcsi gondolatmenet nem talál bennünk hitelre.

De hitelre találhat a komédia témája? Az igazi vígjáték nem épülhet feltevéseken és nem élhet légüres térben. A klasszikus komédia torz és fokozott mása a valóság kusza életének, de sohasem a visszája és meghamisítása, éppen az a titka, hogy a torzítás és nevetés reflektorát gyújtja fel benne: ezáltal hat valóságosabbnak a valóságnál, igazságosabbnak az igazságnál.

De hol van itt a realitás, amely megadná a komédia hitelét? Ki beszélt már olyan orvossal, aki a kezelés előtt megvizsgálta volna a lelki életét is abból a szempontból, hogy a test érdemes-e egyáltalán a kezelésre? Hol láttuk már, hogy az életet vagy halált jelentő műtét előtt modern inkvizíciót tartanak az orvosok és az operáló kés előtt az igazság bárdját ragadják meg? "Az orvos dilemmája" akkor volna tökéletes komédia, ha ez az erkölcsi ítélkezés kötelessége volna az orvosnak, s ha ezt a kötelességet valóban teljesítenék is a mindennapi életben.

Vagy azzal akarja vádolni őket, hogy elmulasztják? Akkor miért vádolja őket azzal, hogy képtelenek rá? Miért követel tőlük olyan ténykedést, amely senki szerint sem hivatásuk és amelynek éppen ő szerinte nem is tudnának megfelelni?

A kényelmetlen kérdések és türelmetlen ellentmondások egész lavináját indítja meg Shaw fölösleges felelősségrevonásaival és következetlen kérdéseivel. Hova vezetnek ezek a szempontok? Megkérdezi vagy kérdezze meg tőlem a suszter, hogy méltó vagyok-e cipője viselésére, az ügyvéd ügyem képviselésére, a szabó szövetem kiszabására? Mért csak az orvos, mért nem mindenki?

Az orvosi hivatásnak is megvannak a dilemmái, érzi minden jó orvos és többek közt megörökítette Veresszájev orosz orvos-író. Tudunk-e gyógyítani? A tudomány, a megismerés, kutatás, alkalmazás tökéletlenségei... az anyag és az ember tökéletlenségei? Mit szabad, mit nem és meddig? Minek ezeket a dilemmákat majdnem fölöslegesekkel szaporítani?

A komédia így veszti el nélkülözhetetlen kapcsolatait a valósággal. A darab egyébként is tele van bosszantó ellentmondásokkal. Ridgeon egyszerre csak kijelenti, hogy a lélek olyan szerv, amellyel sohasem találkozott. Mindenkinek joga van ezt a kijelentést tenni, csak neki nem.

Miért rajzolja őt az író ilyen szűkfejű materialistának, amikor éppen vele követelteti betegétől az ember legfényesebb erkölcsi tulajdonságait, a jóságot és becsületességet? És miért mutatja olyan hülyének, hogy öt felvonáson át nem veszi tudomásul saját és a szeretett nő korát s bombaként hat rá öregségének megállapítása?

Ennyi zűrzavaron át, amelyben egymást rontó két részre: erkölcsi disputára és hozzá egyáltalán nem tartozó szerelmi játékra esik szét a darab s amelyben szinte légüres térbe röppen, mégis friss és szórakoztató a játék. Okos, éles eszű ember és rejtett mélységeket érző költő írta. Az értelem és a torzítás gondolkodója. Van valami üde báj és csorbítatlan él a dialógusaiban, amelyeket végtelenül jól esik hallgatni.

Megrajzol azonkívül néhány alakot, akik kellemes, sőt feledhetetlen útitársainkká válnak. Szívesen társalgunk a garaboncáskodó Dubedat festővel, Sir Patrick okfejtései mulatságosan csiklandozzák agyvelőnket és Jennifer asszony nőisége nagyon szép képeket kelt bennünk életre a feminin melegség tisztaságáról, megváltó hatalmáról.

Ami következetesség hiányzik a témából és egyes alakok rajzából, bőven megvan az író levegőjében. Tiszta, ózonos levegő ez, angol légkör, amelyben egy nagyon okos ember nagyon mulatságosan gondolkodik, éles ésszel és ingerlő humorral. Életerő árad belőle.

Az orvos dilemmáját, amely messze elmarad a remekbe öntött Candidától és a Warrenné mesterségétől, a Vígszínház elevenítette fel szép előadásban. Hegedűs Gyula úr játszotta Ridgeont, Gombaszögi Frida asszony Jennifert.

Földi Mihály