A gyomor nyálkahártyájának leválasztása után a gyomorpályának az izomréteg is többé-kevésbbé élesen elhatároltan tűnik fel, különösen a gyomor kezdetén, ahol a ferde izomrostok határolják, szegélyezik a kis görbületen a gyomorpályát.

Kutyákon bismuth-nyeletéssel végzett Röntgen-vizsgálatok éppen úgy, mint sertéseken kevéssel az etetés után vágóhídakon végzett kísérteti megfigyelések (részben pokolkőoldattal megjelölt pálya útján) igazolták, hogy a kis görbületen, a rostok által határolt gyomorpályán megy a gyomorpép tovább.

Amíg az egygyomrú állatoknak éppen úgy, mint az embernek, gyomorizomzata háromrétegű, hosszanti, ferde és körkörös rostokból áll, addig a többgyomrú, pl kérődző állatok gyomrának falában általában csak kétfelé irányú (hosszanti és körkörös) izomrost található. SCHWALBE kimutatta, hogy embryonális korban az ember gyomrának boltozatán is egy kis kiöblösödés van, mely utóbb elmúlik s a kérődzők előgyomraival hasonlítható össze.

A kérődzőknél a nyelőcső folytatásában az előgyomrok falán egy magas redőkkel szegélyezett, csavarodott lefutású vályú, a nyelőcsővályú halad, melyen a folyékony és híg pépszerű anyag (a visszakért és másodszor jól megőrölt pépszerű falat is) közvetlenül az emésztő, valódi gyomorba,az oltóba jut.

A nyelőcsővályú széles redőinek. ú. n. ajkainak erős izomzata a ferde rostokból alakul, éppen úgy, mint az egygyomrú állatok és az ember pályájának izmai. Ezek szerint a gyomorpálya és a nyelőcsővályú hasonló értékű, homológ részletek. Összehasonlító anatómiai vizsgálatokkal a kettő között átmeneti alakok állapíthatók meg: pl. ilyen BERENBERG-GOSZLER szerint Semnopithecus gyomra.

A gyomorpályát hanyatló átalakulásban levő szervnek lehet tekinteni és részben erre is vezethető vissza sérülékenysége, hajlamossága kóros folyamatokra, mihez hozzájárul anatómiai szerkezete, nyálkahártyájának csekély eltolhatósága, artériáinak eloszlása (HOFFMANN, WATHER) is.

Dr. Zimmermann Ágoston.