A közelmult hetekben lezajott fajvédő vezérkar főnöke, Gömbös Gyula, nem mutatkozott, csak bajtásai hirdették az igét. Ma délután azonban, a régi képviselőház ülésterménben, Friedrich beszámolóján együtt voltak valamennyien a gémlábu sasok, csodalények és Gömbös Gyula kapitány. El kell ismerni, nagy volt az érdeklődés a gyülés iránt, közel 4000 ember szorongott a hatalmas teremben, de ok is volt erre.

Mindenki kiváncsian várta Friedrich vallomását a cirkuszügyről és azt a kritikát, amellyel a fajvédők a miniszterelnök külföldi kölcsöntárgyalásait kisérik. Friedrich persze mindenről beszélt, csak a cirkuszról hallgatott bölcsen.

Gömbös ellenben többet adott, mint amennyit vártak tőle. Beszéde, amelyben természetesen élesen birálta a mai rendszert, valósággal kormányprogramnak tekinthető, mert kifejtette benne mindazokat az irányelveket, amelyeket ő és társai megvalósítani szándékoznak. Gömbös bejelentette azt is, hogy teljes erővel fölveszi a harcot a fővárosi választások idején a zsidó intranzigenciával szemben. A legnagyobb katasztrófának mondotta, hogy céljaink megvalósítása elé nem is a zsidók gördítik a legnagyobb akadályokat, hanem azok az álkeresztények, akiknek elsősorban materális vonatkozásaik vannak a – fajjal.

A miniszterelnöknek a külföldi kölcsönnel kapcsolatos nyilatkozatát szembeállította Bársony Jánosnak a bucsubeszédével, amelyben a numerus clausus védelmére hívta föl a magyar ifjuságot és itt kijelentette, hogy ők minden téren numerus clausust akarnak, főképen pedig a magyar föld elosztásánál. Megtámadta a nagybirtokosokat is, akik szerinte álkeresztény politikát követnek.

Friedrich beszámolójának érdekessége az volt, hogy ujabb leleplezéseket ígért. Ezuttal nem részvényügyről van szó, hanem arró, hogy egyes főtanácsosi kinevezések – hir szerint – nehéz pénzekkel váltattak meg.

- Ahogy engem ismernek – mondotta Friedrich - , utánna fogok ennek a dolognak is járni. Groteszkül hatott, amikor nagyszerü szabásu, legfinomabb angol szövetből készült, legalább kétmillióba kerülő sötét zakójában százezerkoronás nehéz selyemnyakkendőjével a nyomoruságról beszélt, amelyben a magyarság sinylődik. Friedrich a politikai siberek ellen is beszélt és a kormányt a zsidókérdés lintézésének elsibolásával vádolta meg.

Végül bejelentette, hogy addig itt nem lesz rend és csend, amig Csonkamagyarország nem kerül a keresztény magyar nép kezébe. Ez alkalommal sem mulasztotta el megemlékezni ideáljairól: Kemálról és Hitlerről, de megtudtuk azt is, hogy most már a tót Hlinkáért és a horvát Radicsért is lelksedik. Azokat a főtanácsosokat pedig, akik állítólag sulyos áldozatokat hoztak kinevezésükért, azzal fenyegette meg, hogy a fajvédők álláspontjának győzelme után az uj rezsim elmüket egyszerüen nullfikálni fogja.

Léhner (Lendvai) István is beszélt a beszámolón és hitvallási tett vezére, Héjjas Iván mellett. Majd leszedte a keresztvizet az összes zsidóról, megállapította, hogy a keresztény középosztály egy részét az állam „bolsevizálja” és mérgesen prüszkölt a kedvező atmoszféra miatt, amit Bethlennek sikerült odakünn megteremteni. Nekiment a belügyminiszternek a balatonfüredi beszéd miatt és a körmére koppintott Bárczy Istvánnal is, aki azt merészelte mondani, hogy a liberális rezsim alkotta Budapestet. A beteg nemzetet szerinte csak abszolút „operációs beavatkozással” lehet megmenteni.