A vasárnap lezajlott osztrák nemzetgyűlési és községi választások a bizonyságai annak, hogy a fekete reakciónak, a terméketlen demagógiának, a gyűlölet és uszítás politikájának nincsen talaja sem a városokban, sem a falvakban. A lerongyolódott, erkölcsileg is devalválódott, de a nyugati civilizációhoz egy vizbefuló kétségbeesésével ragaszkodó osztrák nép egyetlen osztrák Wolffot sem választott meg.

A későn éjszaka érkezett utolsó híradások szerint a keresztényszocialista kormánypárt és a szociáldemokrata párt számaránya alig változott. Azok a frakciók, amelyek a legszilajabb, a legvéresszájubb agitációt folytatták, törpe kisebbségben maradtak. A bécsi pogromhősök továbbra is a külvárosok csapszékeiben rekedtek. Az osztrák példa tanulságait már ma is levonhatjuk, két hónappal a budapesti törvényhatósági választások előtt.

Kétségtelen, hogy Wolffék szégyenteljes és döntő kudarccal kerülnek ki a községi választásokból. Legföljebb tiz-tizenöt százalékra számíthatnak. A polgárságnak elég ideje volt az elmúlt keserves három esztendő, hogy megmérje őket. A szájhősök pehelykönnyüeknek találtattak. Alkotó munkára képteleneknek. Liliputiaknak munkás, lelkiismeretes, egész férfiakhoz méltó óriás föladatokra.

Kik jöjjenek hát a helyükbe? Töretlen jellemű férfiak. Akik a megpróbáltatások nehéz óráiban, napjaiban és éveiben meg nem tántorodtak soha ért meg nem feledkeztek múltjukról. A magyar szabadelvűség nemes tradícióiról, akik az eszeveszettség zűrzavarában sem vesztették el a szivüket, eszüket, becsületüket, emberiségüket. Átlagon felüli férfiakra van szüksége a lerongyolódott főváros törvényhatóságának, akiknek képességei kimagaslanak polgártársaik sorából.

A polgárság és munkásság vezető egyéniségei üljenek a városháza tanácstermében, maradjanak el azok a kerületi vacsorarendezők, kortesek, szelíd kijárók, hűsége párthívek, akik eddig a nullák voltak a számok után. A számolás, összeadás és kivonás egyszerűsítése, ha toroljuk a zérusokat. Wolffék gazdálkodása után az uj esztendő városatyáira hallatlan munka vár: Budapestet újra a tiszta, boldog, nyugodt nagyvárosok sorába emelni.

Kiemelni a porból, a szennyből, a kulturátlanságból és visszaadni eredeti rendeltetésének, hogy kulturában, izlésben, igaz hazafiságban, a munka és a tehetség megbecsülésében vezesse Csonkamagyarország népét. Wolffék pedig addig csak gyujtsák a máglyát. A gyűlölet tüzében születtek, ennek kesernyés füstjében pusztulnak majd. És csak ha kifüstölték utánuk n városházát, akkor fogja megtudni Budapest népe igazán, mit vétettek ellene, milyen bünök terhelik a mai rezsim lelkiismeretét.