Újpest városára tegnap este sötétség borult, az üzletekben, lakásokban, kávéházakban, széles utcákban és sikátorokban kihunytak a villanykörték, megvakult egy nyolcvanezer lakosú város, csupán a közkórházban pislákolt némi fény. Pontban 6 órakor ugyanis a Phöbus Rt., amelyet szerződés köt a város világítására, egyszerűen kikapcsolta az áramot és átadta Újpestet a sorsának. Csak a vak véletlen segítette az ujpestieket hogy tüz, rablás, betörés, pánik meg nem látogatta éjszakájukat.

Beszéljünk a betegekről, akik kórágyukon vergődve leshették a virradatot, beszéljünk a mai idők általános emberi betegségéről, a neuraszténiáról, amely nagyítja a veszedelmet, az izgalmat és a bizonytalanság gyötrelmes érzését.

Ha egy közüzem munkásai sztrájkolnak, ugy fegyveres erő áll az egyetemes polgári érdek szolgálatában. És ha egy közüzem igazgatósága sztrájkolt Mi ez, ha nem a kapitalizmus — bolsevizmusa. Milyen emberi vagy hatalmi jogon mondja ki a sötétséget egy részvénytársaság elbizakodott igazgatóságát. Honnan veszi az erőt, az elhatározottságot és a vakmerőséget, hogy valamely pórus szénelszámolás kedvéért közel százezer lelket egy haszontalan gesztussal odadobjon — ki tudja — akár egy irtózatos katasztrófának is.

Hadi jog, ostromállapot van talán és a Phöbus újpesti igazgatója a vezénylő tábornok? Mi elkeseredetten harcoltunk a botbüntetés ellen, de ha már kurzus visszaállította a derest, itt volna az alkalom a kipróbálására. A Phöbus igazgatói, akik az árambeszüntetésben ludasok, huszonöt botot érdemelnek. Legalább huszonötöt! Az ember ámulva nézi az eseményeket, hogy a háboru és a forradalmak megpróbáltatásai után és azután, ami itt történt az elmúlt években, akadnak még, akiknek nem nőtt be a fejük lágya, akik képtelenek megmérni elhamarkodott ostoba cselekedeteik horderejét.

Ez a Phöbus-igazgató, akinek a nevére sem vagyunk kíváncsiak, a kapitalizmus, a fönnálló gazdasági rend létét és alapját kockáztatja, amikor nyersen visszaél azzal, amiből szelíden és szerényen élnie kéne. Egy igazgató, sőt vezérigazgató, aki forradalmi alapon áll. Hát látott a világ ilyet! Egy ember pökhendiségét magabizottságát, aki kiáll más százezer ember nyugalma, békéje, rendje, élete ellen, mint egy Cézár, vagy Landler vörös marsall.

Még elképzelni is tűrhetetlen, fölbőszitő, dühbeguritó. Jogászok azt mondanák, hogy az igazgatóság ténykedésében a zsarolás minden kritériumát látják fönforogni. Mi mást mondunk. Példát kell statuálni, hogy megértse mindenki, akit illet, hogy a közérdek mögött lapuljon meg a jogtalan magánérdek. Sőt, mi több: gyakran a jogos magánérdek is.