A tőzsdét támadni, annak megszüntetése mellett agitálni, kedvenc foglalkozása egyes sajtóorgánumoknak. Azoknak, melyek felelőtlenül handa-bandáznak egy és ugyanazon frázisokkal már hosszabb idő óta.

Véleményük szerint a tőzsde olyan játéktér, ahol a nem kivánatos elemek részegre nyerik magukat, mig eközben a szerencsétlen, megcsonkított ország jobbsorra érdemes fiai verejtékes munkával sem tudják a mindennapi száraz kenyeret megkeresni.

S ezt az ideológiát azután átplántálták az ország azon rétegeibe is, melyek a közgazdasági tudásukat az ő lapjaikból meritik s ha gyüléseken szónokaik hasonló kijelentéseket tesznek, frenetikus hangorkánnal tüntetnek érveik mellett. 

A tőzsde közgazdasági fontossága mellett tanuskodni felesleges időpazarlásnak tekintenők, ellenben reá kell mutatnunk azokra az eseményekre, melyek rövidesen szemeink előtt peregtek le s ezek az események felnyitják mindazoknak szemét, kiknek éleslátását a sokszor hangoztatott politikai maszlag elhomályositotta. 

A nemzetközi politikai helyzet a németországi események következtében, igen kiéleződött s Európa számottevő piacain erős depressziót okozott. Ezt a nyomást a budapesti tőzsde is megérezte, ahol a szilárd irányzatot pánikszerü lanyhaság váltotta fel. 

S mi történt?!
A szinházak, a szórakozó helyek, a mulatók konganak az ürességtől. A kereskedők tanácstalanul állanak üzleti pultjaik mögött, a gyárakhoz ujabb rendelések nem érkeztek, a pénztelenség vált urrá a piac felett.

S mind ez napok, órák, pillanatok alatt következett be, a tőzsde hirtelen ellanyhulásának hatása alatt. Hány ember kenyere, exisztenciája füződik e vállalatok prosperitásához, azt felesleges kifejtenünk. Megáll a munka, a termelés, hézag, rés képződik az ujjáépités elodázhatatlan munkáján. 

A tőzsde lanyha s megáll a pénz örök forgása, mely éltet teremt, alkot s beáll a csönd, a munkátlanság, a gazdasági halál.