Négy hangosbeszélő-tölcsért állítottak fel négy rejtett helyen: egyet egy szent szobra mögött a székesegyház homlokzatán, a következőt mintegy 400 méternyire, közel a kaszárnya kapujához, hol a királyi őrség volt elhelyezve, a harmadikat egy kis középkorias házikóban és az utolsót a „Parvis-tér” közepén a színpad alatt, amelyen a bűnösöket és gonosztevőket kínozták és ostorozták a nép mulattatására.


Mindegyik hangtölcsér 75 cm. átméretű volt és 50-szeresen erősítette meg a rendező hangját. Négy oldalra hallották a tiszta és hangos parancsokat. A rendező egészen 200-szorosan megerősitett hangja uralkodott az óriási felvételi térségen.

A hangosbeszélő első alkalmazása esemény volt a filmek birodalmában. Az igy felvett jelenet volt a farsang "híres bohócünnepélye, amelyen a XV. századbeli párisiak szakul folyást engedtek vidámságuknak és pajzánságuknak. Az ünnepély tetőpontja, mely tarka, csapongó zsivajával a nézőt egészen elbűvölte, a bohóckirály a farsang idei uralkodójává való megkoronáztatása volt.

E jelenetekben mintegy 3000 színészt és statisztát alkalmaztak — Valamennyi olyan jelmezekben és viseletekben, amelyek XI. Lajos korának teljesen megfeleltek. A színészek közül négyszázan válogatott jellemszinészek voltak, akinek a fontos szerepeket kellett eljátszaniok.

A tömeg tétlenül ült vagy állt a Parvis-téren és a drágaságról, a válásokról és egyéb hírekről csevegett és várta a következendőket... Fenn az állványon Worsley kezébe vette a kéziratot, az előtte álló asztalon lévő kis mikrofonhoz fordult és anélkül, hogy hangját felemelte volna, mondta:
Mindenki a helyére.

Mindenki a helyére! — dörögtek ki az óriási hangok négy felöl a hangtölcsérekbőL Az előadók felugráltak. Csak kevesen ismerték az elrejtett készülékek berendezését. De csakhamar felocsúdtak az első meglepetésből és mindenki elfoglalta helyét.

Lámpákat gyujtani — dörgött a második parancs és félszáz elektrotechnikus, akik a kamera képterületén kívül álltak, egyetlen mozdulattal megnyitottak a kontaktust és milliós gyertyaerejü fényszórók árasztották el világosságukkal az éjjeli jelenetet. (Mindegyik fényszóró 2,400.000 gyertyaerővel világított.)

Hm, hm. — köszörülte a torkát a rendező és a 8000 előadó mind hallotta e köhécselést.  Aztán: „Kész — indulás!” — hangzott a hangtölcsérekből és több mint 3000 ember helyezkedett mozgásba, nevetett, csevegett. Pillanat mulva hallotta a tömeg, hogy a rendező a felvevőműtőknek parancsot adott a kurblizásra.

Ami most következett, a legnagyobb tömegjelenet volt valaha filmre hoztak. De a hangosan beszélő főpróbája csak ezután következett. A rendező ugy játszott sok csoporttal, mint egy orgonista a különböző regiszterekkel. Worsley rendező Worsley fővezérré változott Parancs parancsot követett...

Esmaralda táncolj! — mondták a grammafontölcsérek és Pasty Ruth Miller, aki Viktor Hugó hires Heroináját játsza, megkezdte varázslatos táncát a székesegyház lépcsője előtt — A székesegyház mellettiek gyüljenek köréje! — és tüstént a táncosnő köré sereglett a tömeg — A királyi lovasság készenlétbe! — hangzott a téren át. E parancs azoknak a deli lovasoknak szólott, akik egy utcasarok mögött elrejtve várakoztak és a parancs hallatára tüstént lóra pattantak. — Őrség előre — indulj! — és a lovasok, Phoebus hadnaggyal az élükön (Norman Kerry szerepe), előre robognak és utat tőrnek maguknak a néptömegen át.

És igy gördülnek le egymásután a jelenetek. Példás és pontos volt a rendező és a színészek együttes munkája, mi sok ezer dollár megtakarítást jelentett. A negatívfilm, amelyet tüstént a laboratóriumba vittek és még éjfél elölt felgöngyölték s lemásolták, megmutatta, hogy a hangerősitőrendszer segítségével igazi mesteri művet alkottak.

Hogy a közreműködők a felvételek alatt a kellő vidám farsangi hangulatba jöjjenek, egy kis zenekar vidám dalokat játszott, amelyeket a hangtölcsérek oly nagy erővel tettek hallhatóvá az egész térségen, mintha hat nagy zenekar réztrombitái játszottak volna; a zene felvidította a tömeget és a jelenetek természetes és ünnepies szint öltöttek.

Még egy másik alkalmazást is nyertek ezek a hangosan beszélők. A közreműködők szórakoztatása végett a szünetekben és a lunch (reggeli) órájában összekapcsolták a hangerősitőket egy rádió-készülékkel, amely a Los-Angelosban és más városokban adott hangversenyeket megerősödött hangon közvetítette.  „A notre-damei harangozó", mely a legnagyobb filmművek egyike, amelyeket Amerikában valaha munkába vettek, ama monumentális filmdrámák sorába tartozik, amelyek a nézőknek felejthetetlenek maradnak.

E film megalkotása végett nemcsak a Notre Dame székesegyházat reprodukálták a legkisebb részletekig, hanem a régi Parisnak egy teljes városrészét építették fel két hatalmas térrel és tiz mellékutcával együtt. 4000 szinész szerepelt a különböző jelenetekben, köztük mintegy 400 jellemszinész és csaknem 100 hires színpadi csillag. Viktor Hugó halhatatlan regényének „A notre-damei harangozó"-nak eme igazi drámai és művészi előadása kétségkívül határkőnek tekinthető a filmművészet történetében.