Régi, de még mindig megoldatlan kérdése az asztrofizikának, honnan ered a Nap melege. Ismeretes az az elmélet, amely a hő forrását az összehúzódásban keresi. Lehet, sőt valószínű, hogy ilyen úton keletkezik a hő, de a teljes sugárzás magyarázata bajos ezen az úton.

Legutóbb Eddington új oldalról világítja meg ezt a kérdést. Azokra a tapasztalatokra támaszkodik, amelyeket az atómelmélet újabb fejlődéséből ismerünk. Tudjuk, hogy minden anyag atómsúlya egész szám. Amelyik vegyi elemnél törtszámot találtak, azt fel lehet bontani olyan alkotórészekre, amelyek egész atómsúlyúak. Ebből azt következtetjük, hogy minden atóm hidrogénatomok pozitív elektronokból alakul.

Az elektron tömege 1845-ször kisebb a hidrogénatóménál, tehát az atómok tömege a hidrogénmagokból ered, mellettük az elektronon tömege elenyésző. De ebben az okoskodásban egy körülmény különös figyelmet érdemel. Ha az oxigén atómsúlyát 16-nak vesszük, akkor egy anyag atómsúlya biztosan nem egész szám. Ez az anyag a hidrogén atómsúlya 1.077- A héliumatóm magjában négy hidrogénmag van.

Csakhogy a hélium atómsúlya 4.00, tehát kevesebb mint a hidrogén atómsúlyának négyszerese. Mikor tehát négy hidrogénmag (és azonkívül két elektron) héliummaggá alakul, tömegveszteség áll elő.

A tömegnek ezt a csökkenését az atómelmélet a relativitás tanával magyarázza, jelenleg nem is tudunk más utat ennek a jelenségnek megfejtésére. A relativitás tana szerint tömeg és energia egymásba átalakulhatnak.

Igen kis tömegveszteség óriási energiamennyiség felszabadításával jár. Ha 1 gramm hidrogén teljesen héliummá alakul, akkor 200,000 kilowattóra energia fejlődik a tömeg rovására. Ez hőben kifejezve 166 millió kg-kalória. Evvel a hőforrással a Nap melegét teljesen meg lehet magyarázni.

Ha a Napban levő hidrogénnek csak tizedrésze alakul héliummá, akkor Eddington szerint a felszabaduló energia elég arra, hogy a Nap sugárzását mostani erősségében ezermillió éven át fenntartsa.

Mende Jenő.