Szavak nélkül való jelbeszédet láthatunk a mindennapi életben: a siketnémák például az ő jelbeszédükkel épp oly jól megértetik magukat, mint mások a szavaikkal. Ámde a jelbeszéd nem a mai kor szülötte, hanem olyan régi, mint maga az emberiség.

A tudósok azt állítják, az ősemberek jelekkel érttették meg gondolataikat embertársaikkal, mert az ősember még nem ismerte a beszélés tudományát. Az etnografusok (a népismeret tudósai) nagy érdeklődéssel tanulmányozzák, hogy miféle jelek vannak ma még használatban a vad népek között olyakor, amikor szavakkal nem tudják magukat megérteni.

A tudósok azt tapasztalták, hogy egy természeti nép jelbeszéde sem olyan gazdag és kifejező, mint az indiánoké. Csodálatos, hogy az indiánok milyen egyszerű mozdulatokkal, kezüknek és ujjaiknak milyen kezdetleges tartásával tudják kifejezni mindazt, amit akarnak, még komplikált gondolatokat is. A jóbarátságot például ugyancsak nehezen tudná kifejezni még a művelt ember is, ha a másik nyelvén beszélni nem tud.

Az indián azonban, ha olyan törzsbelivel találkozik, kinek nyelvét nem érti (ami igen gyakori eset) és arról akarja az idegen fajrokont biztosítani, hogy ő jóbarátja, akkor kamposan össszeakasztja a két keze ujjait, amivel azt fejezi ki, hogy teljesen egy gondolaton és egy érzésen van a másikkal. És ugyanilyen bámulatosan egyszerű és kifejező az összes többi jelzés is az indiánusoknál. Ezeket a jelzéseket az összes indián törzsek megértik és használják.