Gazdasági erőforrás címen érdekes eszmét vetett fel Tibor Samu, a Budapesti Szabóiparosok Hitel- és Termelő-Szövetkezet igazgatója. Tervezetet dolgozott ki egy 4 milliós kölcsön kibocsátására nézve, mely egyrészt a szövetkezet gazdasági helyzetét volna hivatva megerősíteni, másrészt pedig a szabóiparosságnak módot nyujt tőkéjének nagyobbmérvű fokozására. A kölcsön tervezete a következő:

A kölcsöntőke összege 4 millió. Ez fizethető 1000 koronás tételekben. Az első három évben nem lesz visszafizetés. A negyedik év végétől kezdve minden év végén, meghatározott összeg, sorsolás útján kifizetés alá kerül úgy, hogy a tizedik év végén az utolsó maradványösszeg is esedékes a kifizetésre. Minden későbbi évvel emelkedik az 1000 koronás legkisebb jegyzés értéke ugyanabban az arányban, mint a nagyobb jegyzés értéke.

A tervezet szerint a negyedik év végén az 1000 korona a kamatokkal és nyereségrészesedéssel együtt 1370 korona értékben kerül kifizetésre, az 5-ik évben 1490, a 6-ik évben 1620, a 7-ik évben 1770, a 8-ik évben 1940, a 9-ik évben 2130, a 10-ik év végén 2300 koronát kap vissza az, aki tíz évvel előbb 1000 korona kölcsönt adott a szövetkezetnek.

Ezen eszme különösen a kisiparostársadalom részéről volna megszívlelendő, mert oly tőkebefektetéshez juthatnak, amelyet még az életbiztosítás révén sem tudnának elérni.