Az összes gyümölcsökre nagyon fontos megérésük ideje és érettségük foka. Érettnek akkor mondjuk a gyümölcsöt, amikor benne az összes alkotórészek a legkedvezőbb arányban vannak meg, vagyis amikor a gyümölcs a legzamatosabb. Ilyenkor a gyümölcs már megszínesedik, illata is teljesen kifejlődik s ebben az állapotban nyersen való fogyasztásra a legalkalmasabb.

Egyes gyümölcsök a fán szoktak megérni. Ilyenek a nyári gyümölcsök és az őszi gyümölcsöknek nagy része. Mások ellenben a fáról való leszedés után csak hetek, sőt hónapok mulva érnek meg; ilyenek az őszi gyümölcsök nagy része és az összes téli gyümölcsök. Az utóbbi gyümölcsöket tehát éretlen állapotban szedjük le a fáról és azután úgy raktározzuk el őket, hogy idejére érettekké váljanak. Az ilyen gyümölcsökről azt mondjuk, hogy fekvésben érnek meg, magát az érési folyamatot pedig utóérésnek nevezzük.

Őszi gyümölcsök azok, amelyek szeptember közepétől december közepéig érnek meg. Ezeknek egy része a fán érik meg, más része ellenben utóérésen megy keresztül, vagyis fekvésben érik meg. Ide tartoznak: némely fajta őszibarack és szilva, továbbá dió, gesztenye és a legtöbb fajta szőlő, amelyek mind a fán – tehát utóérés nélkül – érnek meg, végül sok alma és körtefajta, amelyeknek egy része fán, nagyobbik része ellenben fekvésben érik meg.

Téli gyümölcsök végül azok, amelyek december közepétől kezdve érnek meg. Ide tartozik a legtöbb alma- és körtefajta, a birs, naspolya és berkenye. Érett állapotban az alma magja barna, a körtéé fekete. Ilyenkor a gyümölcs szára már könnyebben leválik a termőrészről, sőt a gyümölcs már gyengébb rázásra is lehull.

Az őszi és téli alma- és körtefajtáknál az érettséget leginkább a színváltozásról ismerhetjük fel. A zöld alapszín ugyanis szépen megsárgul, amivel együtt jár a gyümölcsök megpuhulása is, sőt ilyenkor megkapja a gyümölcs jellemző illatát is.

A csonthéjas gyümölcsök (cseresznye, meggy, kajszi- és őszibarack, szilva) akkor érettek, amidőn teljesen megszínesedtek és megpuhultak. Az érés mindig a szár felöli puhulással kezdődik. Egyes idetartozó gyümölcsök húsa még áttetszően üvegessé válik, például a cseresznye, meggy, továbbá egyes szilva- és ringlófajtáknál, sőt egyesek hamvasak is lesznek, pl. a szilva.

A bogyós gyümölcsök (ribiszke, köszméte, málna, szamóca, szőlő) érése akkor következik be, amikor teljesen megszínesednek és héjuk áttetszővé válik, némely esetben annyira, hogy a magvak láthatóvá is válnak. Hogyha a gyümölcsök már megértek, akkor azokat rövid időn belül el kell fogyasztani vagy másképpen felhasználni, mert ha ez nem történik meg, akkor a gyümölcsök túlérnek.

A túlérés abban nyilvánul meg, hogy az összes gyümölcsök rendellenesen megpuhulnak, az alma húsa lisztessé, kásássá válik, a körte pedig szotyós lesz, még a csonthéjas és bogyós termésűek megtöppednek, megráncosodnak. Ilyen túlérett állapotban zamatjukat elveszítik, sőt színük is hátrányosan megváltozik. A túlérett gyümölcs azután bomlani kezd és elrohad.

Buchta Győző.