Négy évig szélhámosok, fezőrök és politika desperádók orientálódtak külföldön. Életbevágó külpolitikai kérdéseknél fontosabb volt Budavári rikoltozása, Sokoró bölcsessége. Csontos böffentése és Ulain sziszegése. Közben az orientálódás annyit jelentett, hogy néhány minden zsírral megkent ügynök üzleteket közvetített kifelé és befelé és ezen némelyek proviziókat vágtak zsebre. A franciák felé orientálódás mindig állami üzemek garasokért való bérbeadásával állott összeköttetésben vagy gall eredetü siberek ban, Londonban és Rómában.

Bethlen kolen külföldi utjának (amelyet egy informálatlan és fegyelmezetlen magyar sajtókoncert himnusza kisért és Rákoczi marsa fogadott) talán legfőbb eredménye az, hogy Magyarországot végre a sok illetéktelen senki után illetékes valaki reprezentálta Párisban, Londonban és Rómában. Bethlen komoly és hasznos tárgyalásai után nem lágyíthatják tovább a magyarság agyát azzal, hogy volt ellenségeinkkel, még azokkal is, aki ma ellenségesen éreznek velünk szemben, szóbaállani, tárgyalni, meggyőzni, kapacitálni őket hazaárulás, ördöggel való cimborálás.

A miniszterelnök akciójának folytatása a képviselők prágai utazása, ahol, oh borzalom! Huszár Károlyék Masarykkal, sőt Benessel is kibeszélhették magukat. Ez eddig minősített selmaság volt a nemzetgyülés egy fölháborodásra oly kéjjel, inklináló töredéke, az Ulain, Csilléry, Benárd és társai cég előtt.

Hát igazán a legfőbb ideje, hogy ez a bornirt, spriccerrel telitett fölfogás elpárologjon a magyar közéletből. Az egész világ informálódik és deformálódik. Az egyik oldalon kialakul az angolok, olaszok, japánok, a másokon a franciák, csehek, jugoszlávok érdekcsoportja. Magyarország eddig csupán Franciaországnak tett jelentős anyagi koncessziókat.

Nem tudjuk, igaz-e, hogy a Wagon Lits szerződését 30 évre meg merte ujitani és ezért nem kapunk egyebet, mint a francia jóakarat – ígéretét. Ennek nesze semmi értékét Barthou szavazata dokumentálja a jóvátételi bizottság legutóbbi perdöntő ülésén. A francia orientációhoz tartozik a csepeli kikötő, az utolsó évtizedek legnagyobb üzlete, amelyet állam adhatott ki a kezéből. És mit hozott az országnak a Rotschild-csoport bankháza a franciáktól?

Eddig Magyarország a francia orientációra bizony ráfizetett. Ma már nem járhat nyilvános megvesszőzéssel és kasztrálással, ha egy politikus másfelé orientálódik mint a hivatalos kormánypolitika. Lám, az ötletes Friedrich Pista brudert ivott Kamal basával (bár a szeszt tiltja a Korán), Bogya nevü honatya a fascistáktól szeretné magát észrevétetni, a buskomoly Dréhr a cseheket narkotizálta előadásaival, stb.

Megindul az orientálódás minden irányban, ami csak hasznos és áldásos lehet, mert nem fullad belé a közszellem a belső politika pocsolyájába. Az egész jóvátételi kálváriajárás alatt egyetlen nemzet politikusai, sajtója, közvéleménye tartott ki mellettünk hűséggel, megértéssel – és ez Anglia volt.

Talán Franciaország, Itália, Kisázsia helyett mégis Anglia felé kéne orientálódnia Magyarországnak. Erre, legalább eddig, rá nem fizettünk egy fillért sem…. Minden más pénzbe és becsületbe került, haszon nélkül.