A háboruban térképen követtük a seregek hadmozdulatait. Ma egy halom francia és angol ujság az asztalomon és ezeknek a tudósításaiból, cikkeiből, reflexióiból, közönyös, elfogult, fölényes vagy részvétteljes hangjából igyekszem kiolvasni, milyen benyomást tett a magyar ügy Páris és London közvéleményére. A le nem pénzelt ujságokból örömmel állapítom meg Nagyméltóságod rendkívüli személyes sikerét.

Sajnos, hazánk a külföld megítélésben a bolsevizmus erjedésétől napjainkig a békebeli Szerbia nivójára sülyedt. Miniszterelnök Ur végre személyesen tapasztalhatta, hogy az a müveletlenség, felelőtlen gonoszság és csökönyös, mindenre elszánt korlátoltság, amely városi és országos politikánkban gyakran fölülkerekedni látszik, milyen dermesztő hatást vált ki külföldön. A francia és angol lapokból, még az ellenséges érzésüekből is, kicsendül a meglepetés hangja: Ez a tatárfejü európai jelenség, aki szuverén ura a nyugati formáknak, Bethlen István gróf, sokszázados kulturájával képviselné azt a Magyarországot, amely fejlődése utján megáldott, hátat fordított Európának és az uj világalakulásban Montenegró megüresedett helyét szándékszik betölteni!

A látszat valóban ez, a mai Magyarország régi, boldog országunktól nemcsak abban különbözik, hogy területének népességének, gazdaságának kétharmadát vesztette el, - a mai Magyarország szivét, ízlését, stilusát, látókörét, fantáziáját, életcélját is elvesztette volna. A magyarságnak finom, egyéni illata volt, mint az orgonavirágnak; a testi és szellemi üdeség, tehetség és erő sugárzott belőle, itthon és külföldre. A frissességet ernyedtség, a sugárzást sötétség, az előrehaladást hátrafelé tántorgás váltotta föl.

Nagyméltóságodnak Párisban és Londonban bizonyára gyakran elfacsarodott a szíve, ha Budapestre gondolt. Igazi államférfiu a fényben sem felejti el az árnyakat. Mégis, végre boldog és önfeledt napjai lehettek, nem látta maga körül Gömböst, Wolffot, Ulaint, Csontos bácsit és a többi országnagyokat, ami bizonyára hozzájárult utja sikeréhez, mert igy a külföld sem bámulhatta meg e nevezetes státusférfiakat.

Nagy megnyugvással volna az országra, ha valóban egyedül és kizárólag Bethlen István képviselné, nemcsak Párisban, Londonban és Rómában, de – Budapesten is. Nagyméltóságod tisztánlátását itthon bizonyára megzavarják azok a hatalmas egyéniségek, sudár fák, akiktől nem látni az erdőt. Pekár gigantikus háta, Sokoró embonpointje, Nagyatádi pufók zsiros arca és a többiek, akiknek a nevét leírni unalom és megalázkodás: azok, akik Európa ellenségei és Balkán barátai, akik Budapestből Nagykikindát, Magyarországból Írországot szeretnének kipolitizálni, mert csak igy övék az ország, a hatalom és a dicsőség.

A dicsőséget és a hatalmat nem irigylem tőlük, de az ország menthetetlenül elpusztul, ha Miniszterelnök ur, ez utazás tapasztalatai után is, a kezükön hagyja, részt enged nekik a kormányzásban. Végre is ez az ország nem söntéspolitikusokhoz szokott hozzá, ez egyszer a szabadság, a műveltség, haladás boldog, büszke országa volt. Elég a bütykösök és fütykösök uralmából, jelszavunk: Vissza Európába!