Commercy, május 13.
Poincaré miniszterelnök az elesett harcosok emlékszobrának leleplezése alkalmával beszédet mondott, amelyben emlékeztetett arra, hogy a Maas-vidék csatornája volt minden betörésnek, majd így folytatta:
- Évszázadok tapasztalatai nem feledve, ma nem hitetjük el magunkkal, hogy a béke megvalósításának elegendő, ha aláírunk egy szerződést. A háboru mindig nemzeti ipara volt a németeknek, akik az ünnepélyes kötelezettségeket visszautasítják.

Bizonyára vannak németek akik a magánéletben nem tagadják le aláírásukat, de hozzászoktak azt hinni, hogy a politikai hazugságnak mindig van mentsége. Az utolsó német császári birodalom a rágalmat doktrinává és a hízelgést rendszerré tette.

Azt reméltük, hogy a köztársasági kormány nem fog ilyen magatartás tanusítani, azonban Németország nem szerel le, nem fizeti meg becsületbeli adósságát, a Ruhr-vidéken fokozza az incidenseket és képzelt támadásokat tulajdonít nekünk. A németek többsége előmozdítja a hazug és veszedelmes manővereket.

A mi kivánságunk nem a német katasztrófa, hanem az hogy Németország ébredjen annak tudatára, hogy ígéreteit be kell tartani és teljesítenie kell, ha ki akarja érdemelni a világ bizalmát. Mi elvetjük Bernhardi barbár teoriáját: a legyőzötteknek csak a szemüket kell meghagyni, hogy legyen mivel sirniok.

Mi Németországtól egyszerüen azt követeljük, hogy a károkat tegye jóvá és hagyjon bennünket dolgozni. Türelmesen meg fogjuk várni, amig lemondanak a vak és ájult ellenttállásról. Mi bentvagyunk a Ruhr-vidéken és addig nem hagyjuk el, amig ki nem fizetnek bennünket.