A Magyar irodalomtörténeti Társaságban múlt év októberében több részletet olvastam föl Horváth János Petőfi könyvéről irt bírálatomból, többek között a Petőfi bordalairól, illetőleg a Petőfi bor ivásáról szóló részt is. A mai papírszűk időben egy folyóiratunk sem vállalhatta, hogy túl hosszúra nyúlt kritikámat a maga egészében közölje s mind eddig könyvben sem volt módom kiadni, de abban a gyönyörűségben már nem egyszer volt részem, hogy egy rossz indulatúan ferdítő újságriport alapján megtámadtak miatta.

Egy "tanulmány" szerzője a minap is nekem esett, hogy Ady "mentségére" tartom szükségesnek az ifjú Petőfit is részeggé tenni" s a részt is kioktat, hogy "Petőfi bordalaiban a költői hatás ereje a fontos" s nyárspolgári érzék kell hozzá, a bordalok élményi hátterét kutatni.

Hogy a bordalok költői értéke nem a bor tisztaságon múlik, azt magam is bölcsen tudom, de ha Gyulai 1854-ben megjelent tanulmánya óta minden Petőfi-biográfus s a legtöbb Petőfi esztétikus hozzászólott ehhez a témához, miért ne szólhattam légyen hozzá én is? - pláne, ha az egymás mellé sorakoztatott kortárs adatok s a Petőfi saját (nem versbeli) vallomásai alapján teljesen tisztázni tudom a mesterségesen elhomályosított kérdést.

És bírálatomban mindenképp helye és szüksége volt ennek a tény-tisztázásnak, mert Horváth Petőfi "szerepjátszásáról" szólván erős hangsúllyal mutat rá Petőfi bordalaiban a túlzó fikció szerepére: "hiszen köztudomású, hogy Petőfi sohasem volt mámorosságig menő borivó," holott Horvátnak módjában volt olvasnia és olvasta is, hogy Petőfi vándordiák és vándorszínész korában s még azután is körülbelül 1845 nyaráig, igen-igen sokszor élvezte a boros mámort.

Valamint azt is megállapíthatta volna a Petőfi verskötetéből, hogy Petőfi a mondott időtől kezdve abba is hagyja a bordalok írását. Ami pedig az Ady-mentséget illeti, erre igazán egy percig se gondoltam s nem is gondolhattam, ilyen srófra sohase járt az eszem: Ady, éppúgy, mint Petőfi, mindig elég mentsége volt és lesz magának mindenrendű és rangú elmaradottakkal, bárgyúkkal és hitványokkal szemben.

Földessy Gyula