A főváros most közlekedési és világitási adóval sujtja a bázeli egyezmény kedvéért a lakosságot. Soha igazságtalanabb megoldását az adóelosztásnak nem láttuk, s nem hallottuk, mint ez a tizszázalékos adó.

A szegény ember, akinek sokat kell járnia villamoson, többet járul hozzá a bázeli egyezség törlesztéséhez, mint a milliárdos, aki otthon ül, s a szegény varrónő, aki éjjel villanynál dolgozik, több adót fizet, mint a dőzsölő siber, aki ahelyett, hogy otthon ülne, külföldön szórja a pénzét, vagy éjjel mulatóhelyeken tobzódik.

Ha az adópolitikának valaha is voltak kinövései és lehetetlenségei, akkor ez a mostani közgyülési határozat a betetőzése a céltudatlanságnak és a szűklátásnak.

Ha valaki azt megmondja, hogy ebben az adópolitikában hol van akár a keresztény, akár a nemzeti gondolat, akár az osztó igazság, az lehet rosszabb fogorvos Csillérynél, de jobb gazdasági szakember nála, s az lehet rosszabb jogász Wolff Károlynál, de bizonyára jobban gondol a főváros lakosságának zömére, mint ő, akinek ajkán ugy terem a szó, mint gondozatlan vetésben a konkoly…