Honfoglaló őseink lóháton jöttek be az uj hazába. De a vitéz lovasokat ökörfogatok kisérték, amelyek az aszszonynépet, a gyermekeket, aggokat és a podgyászokat szállították. Az ökörfogat tehát nem uj találmány előttünk, még a négyes- és nyolcas fogat sem.

1.Ámde olyan fogatot, aminő első képünk ábrázol, bizonyára még a legrégibb ősapánk sem látott. Pedig szintén ázsiai fogat. Némikép egy diszes omnibuszra emlékeztet. De drágább a legértékesebb autóbusznál. Tulajdonosa ez indiai kiskirály, maharadsa, a dusgazdag nábobok fajtájából. A diszkocsi nem alkalmas a gyors robogásra, hanem csak a lassu, ünnepélyes gördülésre, mint ahogy az eléje fogott két hatalmas elefánt, már természeténél fogva is csak a lassu, méltóságos járásra alkalmas.

2.A tevefogat szegénységével a mi régi divatu, ütött-kopott „ekhos” kocsijaikra emlékeztet. Egyiptomban sem a gazdagok jármüve ez az elegánsnak éppen nem mondható fogat, noha, akinek a dolga sietős, elég gyorsan mehet rajta, mert a teve olyan gyorsan tud futni, mint a jó ló.

3. Ökörfogaton kocsizik mindenki, akinek sok az ideje, de kevés a pénze, mert az ökörfogaton való utazáshoz kevés pénz elég, de sok idő kell Indiában. Az indus kocsis az ökre orrába akasztja a gyeplőszárat, mi neki a kormányzásnál kényelmes, de a szegény ökröknek annál kényelmetlenebb.

(folyt. köv.)