Minden ember, aki féligmeddig tisztában van a faj szó jelentőségével, az első perctől, a fajvédelem hangoztatásának első pillanatától tudta, hogy ez a mozgalom az ámítás, a borgőzös fanatizmus és szélhámosság vegyülete. A faj egy természettudományi fogalom s a vele való operáláshoz sokkal pontosabb, megbizhatóbb módszerek szükségesek, mint amit politikusaink, főleg a fajvédelmiek, alkalmazni képesek.

Már egyszer tapasztalatunk, mit teremt az, ha visszaélnek a tudománnyal a politika terén: a bolsevizmus ugyanis nem volt egyéb, mint néhány nemzetgazdasági mánia tombolása a politikában. Ime, megint egy szempont, amelyből nézve a kurzus és a bolsevizmus – jegyesek. Most aztán ez a már címében is badar mozgalom eljutott végvonaglásához. Rossz-szivü emberekről állítja a néphit, hogy hosszan, kinosan vergődve halnak meg: lehetséges tehát, hogy ez a sivár tömegjárvány se fog egy-kettőre kilobbanni. Sorsa azonban meg van pecsételve.

Bethlen külföldi utjának tanulságai, amelyet, ugy látszik megszívleltek mindazok, akik hatalom fölött rendelkeznek, adták meg ennek az állattani elméletnek a taglócsapást. Az egységes pártban is kezdik szégyelni azt a visszásságot, hogy Gömbös ur, az ügyvezetős vezérkari főnöke, a pártot egész más operációk hátvédjévé használja föl, mint amelyekre a nagy többség, élén a miniszterelnökkel, elkötelezte magát.

Mint ma minden ebben a hervadt, apatikus Magyarországon, Gömbös távozása az alelnökségből elhuzódhatik, de bekövetkezése kétségtelen. Különösen mivel az agrárdemokrácia név alatt üzött tisztán pártszellemű, termelésellenes és városellenes földosztási demagógia átütő erejét is igen lelankasztotta Sztambulitszi véres vége. Wolff utajinak például, bárhogy tagadja, el nem válniok az ilyen iránytól, mert hisz az ő érvényesülési területe a városi lakosság, ennek pedig ugyancsak fölkopna az álla a Gömbös-féle földosztástól.

Most azonban arra van szükség, hogy Bethlen is segítsen a vergődő nemzetnek ebben a tisztulási folyamatban. A miniszterelnök kezdi magát egy szfinkszerü lénnyé kinőni, aki nagyon keveset beszél és még kevesebbet – mond. Ha e mögött az egész országgal szemben tanusított begombolkozottság mögött céltudatos, tervszerü és lankadatlan alkotó tevékenység volna, akkor nagyon szivesen belenyugodnánk ebbe a szükszavuságba. De ha ingatagság vagy felemásság rejlik mögötte, ez már sulyos hiba.

Most van alkalma megmutatni Behlennek, hogy nem csak hirdetni tudja, de meg is akarja csinálni a konszolidációt. Ezt azonban a tipikusan háborus gondolkozásmódu, a demokráciától és szabadságtól már csak osztrák nevelésénél fogva is huzódozó Gömbössel nem lehet megcsinálni. Világtörténelmi szempontból nézve, kétségtelen, hogy Gömbös a történelemnek muló epizódalakja, egy tipikus háboru utáni konjuktura-jelenség.

Ha Bethlen igazi történelmi főszerepre vágyik, akkor ne türje, hogy ez a hangos epizódista ugy viselkedjék, mintha a világszelleme a magyar történelem most folyó fejezetét az ő számára írta volna. Nincs szánalmasabb jelenség a szinpadon, de az életben sem, mint az, hogy amikor a stréber epizódista háttérbe képes szorítani a bágyadtan és tétován játszó főszereplőt.