Meddig türjük a Catilinák garázdálkodását! Meddig türjük, hogy elvetemült gonosztevők, tébolydák celláiba való agylágyultak, emberi ábrázatu fenevadak kerülgethessék az állam létét és ekrazittal fenyegethessék a polgár élet- és vagyonbiztonságát?

Meddig türjük, hogy titkos szervezetek gyülekezzenek, müködjenek, összeesküdjenek pucscsokra, rajtaütésekre, politikai és rablógyilkosságokra!

Meddig türjük, hogy ebben az országban a nemzet virágának higgye magát az – akasztófavirág? Ez irtózatos kérdésekre esdünk választ, teljes bizalommal a kormány elnöke és az igazságügyek minisztere iránt. Most vagy soha. A türelem a mai naptól gyávaság: a gyávaság titkos cimboraság látszata. A bombánál gyilkosabb a látszat.

Elérkezett a végleges leszámolás és gyökeres megtorlás ideje, az a pillanat, amelyet a Károlyi-kormányzat oly ledéren elmulasztott a – bolsevistákkal, a mai bombavetők jogelődjeivel szemben. Ördögi tanulság, vérbe, könnybe, kinszenvedésbe került, szívleljék meg a magyar sors vagy balsors mai irányítói.

Mindenki tudja, hogy minden ekrazitadag millió magyarok életét mérgezi keservesebbé. Tudják ezt az ekrazit bizományosai, akik kicsinyek és nagyok nyiltan vallják, hogy nem is a millió magyarok sorsa teszi a hazát, hanem az övék.

Mindenki tudja, hogy ha ekrazitot vetünk a magyar ugarba, nem kenyeret, hanem pestist és éhtifuszt akartunk, mindenki tudja, hogy a kisántánt zsoldjában sem lehetne ez a munka Benesnek és Pasicsnak tetszőbb és ha mindenki tudja, akkor az a tizmillió magyar is tudja, akiknek az életét, becsületét, jövőjét ölik az ekrazit párszáz desperádói. Ezer patkány foszforeszkáló fekete szemét látom a csatorna párkánya alól leskelődni, mikor ugorjanak ki, hogy megfertőzzék, szétrágják, ami az országban érték, lélek, emberiség, kultura.

Az államhatalom teljes csődjét jelentené, ha a leszámolás és megtorlás óramutatója megállana, ha bármilyen tekintet megbénítaná az igazságszolgáltatás munkáját. Tudjuk és érezzük, hogy a catilináris üzelmek láncszemei messzire vezetnek, gyökereik szerteágaznak a bünök, veszett becsvágyak, gonosz indulatok és bosszuvágyak posványában. E Catilinák sötét munkásságát elfojtani ma már annyi, mint üszkös seben rózsaszinü angoltapasz. Befödi, de alatta tovább erjed a geny, a láz, a méreg.

Itt amputálni, operálni kell. Talán életveszélyes mütét, mindnyájunkra, akik kivájuk és sürgetjük, azokra is, akik végzik, asszisztálnak körülötte. Aki azonban közéleti szerepet vállal, ugylátszik, életveszélyes üzem munkásának szegődik. Magyarország boldogságáért, jövőjéért pedig érdemes életet, nyugalmat áldozni minden pillanatban.

Meddig éltek még vissza türelmünkkel magyar Catilinák?...