A miniszterelnök beszédében a magyar közélet bajainak forrásával foglalkozott és megállapította, hogy az orvoslás első föltétele a lelki egyensuly helyreállítása, mert csak ennek segítségével lehet a gazdasági egyensulyt helyreállítani. Minden jobb- és baloldali tulzástól ment, mérsékelt, konzekvens és becsületes politikai irányt akar, amelynek első lépése az volna, hogy politikai téren, a társadalmi osztályok, felekezetek és nemzetiségek között helyre akarja állítani a szociális békét. De ehhez stabil kormányzatra és munkaképes parlamentre van szükség.

A beszéd további része külpolitikai vonatkozásu. Energikus hangon cáfolta meg a kisántánt államai által ellenünk terjesztett vádjait: hogy a kormány nem képviseli a nemzeti akaratot, hogy ebben az országban nincs demokrácia, hogy az országban titkos fegyverkezés folyik és az irredentizmus vádját. Minden pontnál élesen szembeállította a magyar helyzetet a kisántánt államok demokráciájával, fegyverkezésével és kisebbségi jogvédelmével. Az irredentuzmust a gyengülő hazafiságnak nyujtott injekciónak tekinti. A külföldnek garantálja, hogy semmiféle irredenta megmozdulást nem fog türni.

Rakovszky Iván beszámolójában bel- és külpolitikai kérdéseket intézett. Kijelentette, hogy a kormány a „rend politikáját” követi. Élesen támadta a tulzókat és kemény szavakkal itélte el a jobboldali izgatásokat és kilengéseket, amelyeket legtöbbször önző anyagi érdekből követnek el. Kikelt a „baloldali” izgatások ellen is és sulyos szemrehányást tett a liberális polgári ellenzéknek és szociáldemokratáknak, nemkülönben a sajtónak is, hogy nem mérnek egyforma mértékkel az izgatások megítélésénél.

Fél 2 órakor érkeztek a miniszterek a Korona-szálló nagytermébe, ahol 200 terítékes bankett volt.

Kállay Miklós főispán a kormányzóra, Lipthay Béla pedig a jelenlevő minisztereknek mondott felköszöntőt.

Gróf Bethlen István miniszterelnök válaszában élesen körvonalazodott megállapításokat tett a demokráciáról, mely az autokrácia, mely nem tür ellenvéleményt. Kifejtette, hogy szerinte a demokrácia a társadalmi osztályoknak a politikai jogokban való olyan egyforma részesedését jelenti, amely minden ország haladása szempontjából szükséges. Hangsulyozta az értelmiség vezetőszerepének fontosságát és kiemelte, hogy a birtokososztálynak vállalnia kell azt a szerepet, amelyre a köztársasági életben hivatott, ipari és kereskedelmi téren.