Vass József miniszter úr, aki a nép jólétének az őre, - no ugyancsak jól érzi magát a nép! – a minap szörnyen megharagudott a sajtóra, vagy ahogyan magát kifejezni méltóztatott: egyes sajtóorgánumokra, mert érthetően mondták el a közönségnek azt, ami a legujabb kiegészítő lakásrendeletben hivatalos nyelven volt mondva. Rosszul kommentálták a rendeletet, mondja a nép jólétének minisztere. A rendelet jó ,csak a kommentár rossz.

Ne essék csorba senkinek a tekintélyén, de mi bátrak vagyunk a tételt megfordítani ilyen formán: a kommentár jó, a rendelet rossz. Hiszen nálunk a hivatalos fogalmazás dicsőségére még azok a rendeletek is rosszak, amelyek jók, hogyne lennének rosszak azok, amelyek, mint a szóban lévő, igazán rosszak.

Egyáltalán nem tulzás, ha azt mondjuk, hogy a mi rendeleteink kilencvenkilenc százaléka érthetetlen, zavart szövegükkel, egymást követő tömegükkel megtévesztenek mindenkit és a jogászilag csiszolt elmék is ugyancsak belefáradnak, míg kihámozzák igazi értelmüket. Pedig az lenne a rendelet célja, hogy mindenki megértse, mit akar voltaképpen. Ha előbb kelt rendeletek számaira és mindenféle paragrafusokra való hivatkozás utvesztőjében, meg a különleges hivatalos fogalmazás tekervényességében elsikkad az igazi értelme és azt a fogyatékosságát pótolja a sajtó magyar nyelven megírt magyarázattal és megmondja érthetően, amit a rendelet takargat, akkor persze: rossz a kommentár.

Egyáltalán jó volna, ha a miniszter urak engednének abból az önhittségből, hogy amit ők tesznek, mondanak, írnak, az mind jók és hajlandók volnának mégis elhinni, hogy nem mindig rossz, amit más, valami közönséges, nem – miniszter – halandó tesz, mond, ír. Igaz, hogy akinek az Isten hivatalt ad, észt is ad annak hozzá, de megesik, hogy nem megfelelő adagban, volt már erre példa elég a világ minden országában. Csak nem hiszi senki, hogy éppen ebben lesz Magyarország kivétel?

Vass miniszter urnak a lakásrendezés dolgában kiadott rendeletei, amelyek állandóan a rendetlenséget növelték, voltak mindig a legrosszabbak, annyira, hogy nagyon is rászorultak a kommentálásra. Ha nem igy lett volna, akkor nem kellett volna minden rendelete és minden nyilatkozata után, ujra nyilatkoznia, mint hogy most is bővebben és érthetőbben magyarázza, ha nem is megnyugtatóan, mit akar ez az új pótrendelet és mért kellett elrendelni, hogy ezentul közhivatal és diplomáciai képviselet részére bármely lakás, az e lakásból kitelepítettek számára pedig ismét bármely más lakás elvehető. És magyarázkodása csak még inkább megerősít mindenkit abban a meggyőződésben, hogy a rendelet rossz, a sajtó kommentárja jó.