Bethlen István tenniszt játszik – Vasárnapi kirándulás Gödöllőre.

A szokatlan hűvös nyár megkönnyítette a pestiek életét, mert ha a békebeli melegek olvasztanák a pesti fiasztert, a háboru utáni főváros egyenesen tűrhetetlen volna.

A hőség nem kínozza az embereket annyira, mint régen, mégis a környékbeli üdülőhelyek hihetetlenül megnépesedtek.

Kariszbád ma messzebb esik, mint Előindia, s Osztende helyett a jó pestiek a dunai szigetek természetes strandján élvezik a nyarat. Gödöllőt nem manapság fedezték föl a pénzzel birók és az üdülni vágyók. A balpartnak ez a csodálatosan szép smaragdköve ma mégis jobban hódít és százszor inkább magához ragadja az embereket, mint hajdanában. Az amugy is meleg villamoskocsikat zsufolásig tölti meg a közönség és az óránként induló vonatok a kirándulók ezreit árasztják a gödöllői és az asaszegi erdők kies tisztásaira.

A vonatot mimelő villamos kattogva szalad a vas utján. Néha-néha, uram bocsá, füttyent is s az ismerős hangra a régi kedves s a magyarországi vonatok ablakaiból megszokott kép tárul az utas szemei elé. A szántóföldek enyhe halmokkal tarkítva váltakoznak, itt-ott kis pagony sötétlik a rozs hamvsa zöldjébe. Péter-Pál, ugy látszik, itt előbb járt, mint más vidéken, az élet már kazlakba rakva várja, hogy arannyá váljék. Az országuton egyideig együtt szaladnak az autók a villamossal és a régi és bőkezű Grassalkovicsok sóval teleszórt országutja ma a portól barnásan gomolyog. Mátyás király nagyitcéje helyett nagyvendéglő csalogatja a szomjasokat, a cinkotai kántor nyoma már bottal sem üthető, helyében vig parasztlegények kornyikálnak, amugy harmónikaszó mellett. Kis pocsolyában meztelen gyerekek lubickolnak minden ruha nélkül, de a kirándulók nagy része ezeket a kedves szép képeket alig veszik észre, mindenki a csomagját nézi és előre sarkantyuzza a fantáziáját, hogy milyen jó étvággyal fogja annak tartalmát elfogyasztani a gödöllői erdőben.

Gödöllő teljesen átformálódott. Olyan, mint egy erőteljes vidéki gazda, aki hirtelen meggazdagodott és angol szabók által mintázott ruhákban jár. Barátságos és házias villácskáit a hadigazdagok és a börze szerencsefiai egy-egy kis királyi kastéllyá szeretnék átalakítani, mert hiszen először átvakolják az épületet, aztán nagyobb ablakot vágnak bele, majd kibővül az egész épület s hozzá vásárolnak három-négy veteményeskertet, hogy parkjuk is legyen.

A megállóhely cseppet sem különbözik a Pálffy-téri vicinális pályaudvartól. Egy csomó nyaraló kétségbeesett arccal várja a pesti vendégeket, sokan boldogan lobogtatják kendőiket, azoknak az ismerősüknek, aki most utazott el, szives invitálások röpködnek a levegőben, melyeket senki sem vesz komolyan.

Vonatfüttyön, autótülkölésen keresztül stréber kitartással cincog ki az utra egy négy tagból álló pesti cigánybanda. Csak egy uttesten kell átmenni, hogy az üdülés és a csend honába jussunk. Szemben az állomással és a vásári zajjal ott pompázik a hajdani királyi kastély, amelynek most méltó lakója Magyarország első embere, Horthy Miklós kormányzó.

A park bejárata előtt csendőr áll, a közönségnek teljesen szabad bejárata van, a nagy fák mint természetes és hatalmas nagy védőgátak visszatartják a sűrű port és a profán hűhót. Egy félméternyire a parkban már szivet-lelket viditó rigófüttyszó fogadja az embert, a levegő hűvös és fenyőillattal teli, mintha az elrabolt Tátrából a jó Isten egy vidám percében egy maréknyit ide visszatett volna.

A kastélyon semmi változás, kuriális egyszerűséggében uralja a parkot, folyosói csendesek, a tisztaságtól ragyognak s ünnepélyesen kong az épület belsejében a testőrök egyenletes lépte. A gödöllői nyaralás semmit sem változtat a kormányzó életmódján. Kora reggeli óráktól egész ebédideig intézi a sulyos államügyeket, üdülése mindannyi, hogy délután egy-két órára kimegy az évszázados parkba friss levegőt szivni. Most vasárnap szórakozott.

Vendége van: az ország miniszterelnöke.

A park belsejében felállított teniszpályán Bethlen István gróf miniszterelnök őfőméltóságos családjával teniszezik. Ha csak megközelítőleg is ugy kezeli a rakettet, mint a parlamenti vezérek csökönyös indulatát, akkor kitűnő játékos lehet a miniszterelnök. Ha kiállna a porondra, díjat, vagy talán még többet – kölcsönt is nyerne.

Természetesen ebből mit sem lát a parkban sétáló közönség. Ők csak a titokzatos, kastélyt bámulják vágyó szemmel, mindenkinek a lelkében ott settenkedik az a titkos gondolat: Be jó volna itt nyaralni! Csak a park pompáját látják és a környezet ünnepies csendjét érzik. Megfeledkeznek arról a nagy munkáról, ami a csendes falak mögött folyik, s amitől létünk függ.