A telefon-mizériák megszüntetésére

Egy történelmi anekdóta szerint Gallilei az alma alakjáról jött rá a föld gömbölyüségére. Én is így jöttem rá egy nagy igazságra, amelynek kellő hasznosításával életünk egy nagy keserűségét szüntethetjük meg.
Tudniillik a kávéházban ültem és kávét rendeltem. A kenyereslány ott kóválygott előttem fehér főkötőjében.
- Kenyeres! – fuvoláztam feléje lágyan, de ő ringó léptekkel tovább haladt és tálcáját egy más asztalon helyezte el.
- Kenyeres! – ordítottam most már és éreztem, hogy torkomban pattanásig megfeszülnek a hangszálak.
A kenyereslány a fülebotját sem mozgatta, hanem eltávozott az ellenkező irányban. Két pincért küldtem utána deputációba, az egyik végre elcsipte és a kötőjénél fogva odahuzta az asztalomhoz.
- Nem hall maga, fiam? – kérdeztem tőle szeilden, mialatt két szomoru zsömlét kihalásztam magam elé.
- Nyolcvannégy – felelte ő és kék szemeivel kacéran rámmosolygott.
- Azt kérdeztem, nem hall-e? – ismételtem meg a kérdést, mire ő így válaszolt:
- Nincs aprópénzem visszaadni, de majd később hozok.

Ezzel már ellejtett az asztalom mellől és utánnanézve azt a megdöbbentő fölfedezést tettem, hogy ok nélkül haragszunk a szegény kenyereslányra, aki nem akar bennünket meghallgatni. Hogy is hallgatna meg, amikor azzal a fehér vacakkal, amit uniformis gyanánt a fejére tettek, hermetice le vannak zárva a hallószervei. Ezek a jó, kávéházi divatszakértők pontosan kitalálták, mit használjon a személyzet hallás ellen.

De ez volt az a bizonyos Gallilei-féle alma, amiről én korszakalkotó fölfedezésemre eljutottam. Mert istenem, ha egy kenyereslány nem hall, annyi baj, az ember rámosolyog, meg megrántja a kötőjét. Vannak a világon sokkal nagyobb bajok, itt van például a telefon központ, amely rendesen hasonló hibában szenved. Az ember teszem azt mondja:
- Édes nagysád, adja nekem a hatvanhatost, hetvennyolcast, - mire a központ, ha véletlenül figyelmébe kegyeskedik venni kérésünket, igy válaszol:
- A nyolcvanhetes hatvannyolcat?
És reklamációt figyelembe sem véve bekapcsolja a hibás számot. Most, hogy kenyereslányokra vonatkozó megfigyelésemet megtettem, utána gondoltam ennek a dolognak is. És a fölfedezők örömével így kiáltottam: Heuréka! Most már tudom, hogy miért nem hall a telefonközpont.

Tudniillik egyszer, még fiatal koromban csupa érdeklődésből jártam a telefonközpontban és akkor láttam, hogy az összes nők füle el van zárva valami kagylóval. Hát persze, hogy rosszul hallanak szegények, hogyha a fülük el van zárva, akárcsak a kenyereslányoké. Megfigyelésem eredménye tehát az, hogy a kenyereslányok fejéről le kell venni a főkötőt, a telefonközpontos nők füléről pedig a kagylót, akkor hallani fognak. És meg fognak szünni a panaszok a telefonközpont ellen. Fölfedezésemet díjtalanul bocsájtom a szenvedő emberiség rendelkezésére, abban a reményben, hogy az utókor hálás lesz ötletemért. Remélem, hogy a telefonoskisasszonyok is. Erre vonatkozólag egyébként van egy speciális esetem. Egyszer udvaroltam egy telefonoskisasszonynak, sokáig próbáltam őt telefonon keresztül fűzni, rám se hederített. De egyszer később találkoztam vele, akkor kagyló nélkül volt és azonnal meghallgatott. Tehát ismétlem: a telefonmizériák megszüntetésének egyetlen módja az, hogy le kell venni a telefonkisasszonyok füléről a kagylót.

Kálmán Jenő.