Egy nagyon nekikeseredett polgártársunknak a minap egyik reggeli lap közölte a panaszos levelét, amelyet bármily szomoru dolgot mond is el, mégsem olvashatott senkisem mosolygás nélkül. Azt mondta el a levél, hogy a levéliró a szénatéri hatósági bódéban ki akarta váltani a kedvezményesáru hatósági tojást és ott kijelentették, hogy csak abban az esetben tarthat a tojásokra igényt, ha bizonyos számu záptojást is átvesz, mert a hatósági tojáskészlet nagy része megromlott és ezeken okvetlenül tul kell adni. Kapott is huszonnyolc darab záptojást, de – kedvezményes áron.

Eddig az eset, amely mellett érdemes néhány pillanatra megállani. Ez a záptojásüzlet először is a legnagyobb erkölcstelenségek egyike, amely annál kirivóbb, mert hatóság csinálja és végső fokon a főváros vezetősége felelős érte, másodszor pedig egymaga tükre egész életünk minden mozzanatának. Mert ha a hatósági tojáskészlet megromlott és a megromlott tojásokon okvetlenül tul kell adni, mért nem gondoskodnak a vezetők arról, hogy ne a kedvezményes jeggyel vásárló ember, a kis fogyasztó legyen az okvetlenül – ember hanem talán vállalnák a záptojásokat a maguk háztartásába azok, akiknek hibájából a sok tojás megzápult, meg azok, akik okvetlenül tul akarnak rajta adni.

Hát nem záptojás a ház, a lakás? Már jó ideje sehol semmit nem csináltat a háziur. A vakolat hull, a tetőn át nyugodtan becsorog a szobába az eső, a mosókonyha tönkre ment, nincs használható katlan, de a háziur néma marad minden panaszra. Azaz, dehogy marad néma: megmondja nyiltan és szemérem nélkül, hogy ő bizony semmit, de semmit meg nem csináltat: ha baj van, javíttassák kis a lakók. És a szerencsétlenek javíttatnak is, mert muszáj. Szóval, ha van lakásod, arra kényszerítenek, hogy tartsad a házat is rendben. Ez nem záptojás?

Ha a Svábhegyre gyalogoltál föl és élvezvén a pompás levegőt, gyönyörködvén a nagyszerű kilátásban, este ugy gondolod, hogy elég volt följönni gyalog, befelé mégis csak a fogaskereküre bízod magadat, akkor legnagyobb meglepetésedre és bosszuságodra azt mondja a fogaskerekű, hogy ha csak lefelé ülsz a kocsijára, akkor is meg kell fizetned a fölfelé való utat is, amelyet pedig gyalog tettél meg. Ez nem záptojás?

Bemégy a trafikba purzicsán dohányért. Adunk, adunk, mondja a főtrafikos, de csak ugy, hülznit is tetszik hozzája venni. A dohányon nem keresünk eleget, muszáj magunkon ugy segiteni. Uraságod biztosan belátja ezt. Uraságod ugyan nem igen látja azt be, mert pipázol és nem cigarettázol, de mégis csak megveszed a papirost, mert – dohányra van szükséged. Ez nem záptojás?

Folytathatnók sulyosabb dolgokkal is, hiszen akárhová nézünk, ott van a záptojás és mindenütt érezzük a bűzét. De félünk, hogy ha nagyon belemerülünk a dologba, a politikánál lyukadunk ki, ettől pedig fázunk, nem is a kenyerünk. Az a kis panaszos levél csak arra volt alkalmas – hiszen a záptojásnak a közönség ?való beerőszakolását nem fogja megszüntetni – hogy sok embert a záptojásvilág eseményeiről való gondolkozásra késztessen. Sok embert, de persze nem azokat, akik záptojást árulnak. Ezek jól vannak, készen szépen és nem érdekük a záptojás kipusztitása.