Az utóbbi időben nálunk is igen elterjedt, hogy az elektromos csengőt a világító vezetékbe kapcsolják. Az áram gyengítésére legtöbbször lámpát iktatnak a vezetékbe. Csakhogy ilyenkor az erős szikrázás rendesen tönkre teszi a csengőt. Ahol váltóáram van, ott célszerűbb a lámpa helyett reduktort bekapcsolni.

Ez kis transzformátor, amely a 100-120 volt feszültséget néhány voltra csökkenti. A csengő a szekunker-tekercsben van. Ilyen szerelésnél baj csak akkor esik, ha a csengő vezetékében valahol rövidzárlat keletkezik. Ekkor ugyanis a reduktor szekunder vezetéke túl van terhelve, szigetelése kiég és így a reduktor két vezetéke egymással, vagy szekunder vezeték a vasmaggal érintkezik.

Az erősáramú elektromos csengő kapcsolása: A nagyfeszültség a csengő körébe mehet át és bajt okozhat. Mindezeknek a kellemetlenségeknek elkerülése végett Kerbaker német mérnök olyan csengőt szerkeztett, amely tulajdonképpen az eddigi csengőnek és a reduktornak ügyes egyesítése.

AEF a transformátor vasmagja, melynek két ágára a magasfeszültségű vezetéket (B és C) rácsévéljük. Ezt a vezetéket V1 és V2 csavaroknál kapcsoljuk be. A vasmag másik ágán van a szekunder tekercs (D). A csengő vezetékét a K1 és K2 csavarokból vezetjük el.

A rúgó (H), a rajta levő vaslemez (G) és a csavar (S) ugyanolyan, mint a közönséges csengőnél, működése is egészen megegyező. Rövid zárlat esetén a csengő megszólal és magától jelzi a hibát.

M.