A huszonötéves Hangya
Folyó hó huszonharmadikán a Hangya szövetkezeti központ fennállásának huszonötödik évfordulóját jubilálta. Ez a jubileum méltó arra, hogy a magyar falvak népének is őszinte, meleg ünnepe legyen.
Azért alapította a Hangya központot megboldogult Károlyi Sándor gróf néhány lelkes munkatársával együtt, hogy a falusi népet kiragadja az árúuzsora karmai közül s rá nevelje a kereskedelmi életre. Vállalkozásának nagy, népmentő célját kezdetben kevesen értették meg.
Csekély érdeklődés mellett, mindössze 50 ezer korona alaptőkével alakult meg a Hangya központ 1898. január 23-án. Alapszabályait Bernát István, a szövetkezeti élet atyamestere dolgozta ki. Hivatalos helyisége egy kis udvari szobácska volt; ez volt az iroda, a raktár és a tanácsterem. De hiszen nem is kellett ennél nagyobb hely, mert a fogyasztási szövetkezetek eszméje akkor még egy kicsi bölcsőbe is belefért.
Ebbe a kis szobába ültette bele az igazgatóság Balogh Elemért azzal, hogy nevelje az eszmét és hódítsa meg számára az országot. És a világot járt lelkes fiatalember hittel fogott hozzá ehhez a csodamunkához.
Deficittel zárult az első üzleti év.
A közönség közömbös volt, a kormányzat jéghideg, a közigazgatás, gyanakodó, a kereskedelmi és pénzvilág bizalmatlan. De az alapítók nem ismernek akadályt. Küzdve, fel nem ismerve haladnak, mint az apostolok, lépésről-lépésre törik át magukat a nehézségeken a cél felé. A banktőke elfordul tőlük. Nem baj. A maguk hitelére vesznek fel pénzt s a Központ mentve van.
1899-ben magukhoz szólítják Meskó Pált, aki nagy szervező erejével és ragyogó szónoki képességeivel a vidéki szervezkedés terén csodákat művel. Egy évre rá 100 szövetkezete van a Hangyának. 1905-ben 500, 1911-ben pedig megnyílik az 1000-ik szövetkezet Dömsödön.
Most már rohamléptekben fejlődik a forgalom.
A zsebek is megnyílnak már új üzletrészek jegyzésére. Központi áruház, majd nagy raktár épül. A patak felduzzad folyóvá, melybe a folyton szaporodó vidéki szövetkezetek ezrei ömlenek. Gyorsan teremnek egymásután a vidéki árúraktárak, majd a városi szövetkezetek; szükségletük előállítására gyártelep létesül, az árúforgalom káprázatosan emelkedik, a folyó folyammá dagad.
Huszonötévi pályafutás, amely kezdődik 50 ezer korona és végződik 600 millió korona alaptőkével; amelynek első évében 65 ezer korona értékű árút, utolsó évében pedig 6 és fél milliárd korona értékű árút szállított a Központ vidéki szövetkezeteinek. Ez a pályafutás valóban ritkítja párját a fejlődés történelmében. Dicsőség az alapító Károlyi Sándor gróf emlékének, mélységes elismerés Balogh Elemérnek, a bölcs kormányosnak. Meskó Pálnak, Dömötör Lászlónak és a Központ jeles táborkarának, de adassék tisztelet azoknak a falusi szövetkezeti munkásoknak is, akik élén állottak a mindennapi munkának és a maguk életének hasznát belevésték a fejlődés korszakos történetébe!
Mert a fogyasztási szövetkezetek működése csakugyan új korszakot teremtett.
Felszabadította a falusi népet a régi szatócsuralom alól, hozzá nevelte az üzleti élet feladataihoz, rávezette az önsegély alapjaira s a kétezer, csonka Magyarországon ma is működő falusi szövetkezetekben olyan szerveket hozott létre, amelyek azonkívül, hogy a Központ révén élvezhető gazdasági előnyöket százezrekkel közvetítik, számos népjóléti, kulturális és jótékonysági feladatot is sikeresen szolgálnak.
Ez a szövetkezeti hálózat ma a keresztény erkölcsnek és a nemzeti eszmének is legtartalmasabb, legszilárdabb építménye. Benne összpontosul a takarékosság, mint szabály, a becsületesség, mint elv, a szolidaritás, mint követelmény, az általános jólét és a demokratikus fejlődés mint eszmény. A Hangya az apró tűzhelyek védősánca és egyúttal az országé is, mert az országnak az egyetlen igaz és tartós hatalmat az apró porták ereje adja.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!