Az értéktözsde sem ébreszt ma pajkos gondolatokat a polgárokban és polgárnőkben, de mi a Szabadság-tér váratlan lanyhasága ahhoz a sivár tespedéshez képest, amely a magyar politikai börzén lett urrá. Mi egyik párthoz sem tartozunk és igy megengedhetjük maguknak azt a drága mulatságot, hogy ugy, jobb-, mint balfelé is elfogulatlanok legyünk.

Aki morálisabb akar lenni, mint a társadalom, amelyben él, végül is izgága, haszontalan fráterként, végzi. Hát, aki még egy elfogultságban megkövesedett társadalomban azzal kérhetik, hogy a tisztánlátását nem homályosítja vagy torzitja semmiféle elfogultság! Legjobb esetben az toloncházba kerülhet. Bánom is én. Inkább toloncházba, mint a képviselőházba, amely, eddig kilenc uj pártot, de egyetlen gondolatot sem termelt.

Elmult, boldogabb időkben cselekedetkért epedett a nemzet, ma már egy nemes, nagy gondolattól is mámorosak lennénk, egyetlen gondolattól, amelyben összeforrhat minden magyar ember osztály- és valláskülönbség nélkül. A kormánypártra nem is gondolok. A kormánypárt kormányoz. Aztán megbukik a kormány, uj kormány jön és a jobboldal tovább kormányoz. Az ellenzék azonban, meglátják, egyszer elalszik, mint Csipkerózsika. Amig késő éjszakai órán e sorokat irom és a nemzetgyülés baloldali padsoraira gondolok, alig tudom az ásítást elfojtani.

Felnőtt, többé-kevésbé értelmes, egyenként jórészt tisztességes emberek, sőt zseniális is akad köztük,. mégis olyan benyomást tesznek az elfogulatlan szemlélőre, mint a csuzlival vadászatra induló iskolásgyermekek. Most vajudnak a pártok és egerek szülnek. Engem, teszem, őrülten izgat, hogy Hegymegi Kis Pál kilép-e, vagy Kismegi Hegy Pál belép-e, vagy Hegykis Meg Pál se ki, se be nem lép, a fészkesfene tudja, hogy hova. Egy ellenzéki blok, amelyik, nem a saját erejében és igazságában bizik, hanem abban, hogy megindul az egységes pártban az erjedési folyamat. Boldogok ők, mert övék a mennek országa!

Azt ugyan várhatják, amig Gömbös Gyula elerjed Bethlen Istvántól. Az egységes párt szélső jobboldali csatárai jól tudják, hogy a kormánynak életszükséglete minél szélesebb körben megvetni a lábát és ha a Bethlen a nagyipar klubjában európai beszédet mond, ezzel a mai rezsimet, tehát az ő uralmukat konzerválja. Azért sértődjenek meg és menjenek Wolff táborába, mert Bethlen Istvánnak az országos iparmágnásai tapsoltak! Micsoda naivitás. A magyar politikának 1918 óta sorsdöntő problémája a földbirtokreform. Oktobrizmus, reakció, legitimizmus, liberalizmus, krisztianizmus: mind a földbirtokreform tempójának és mértékének határjelzője. Aki a becsületes földbirtokreformot megalkotja, azé az ország.

Ez az igazi ütközőpont, a többi játék, üzlet, hiuság, politika. Ezért fájdalom látni az ellenzéket, amint álmosan tévelyeg. Passzivitással fenyegetődznek és sohasem voltak aktivitásban. Egyszer arra ébrednek, hogy Bethlen hozzáfog a reformokhoz. Ekkor megindul az egységes párt erjedése. Majd bambán bámulunk utánuk, amint kivonulnak vagy negyvenen és leülnek a baloldalra. Ezekre várnak!

Aki önmagban nem hisz, ne várja a tömegektől, hogy higyjenek benne. A magyar vidék már aligha hisz másban, mint aki földbirtokreformot hozza. Ha Gömbös Gyula, ugy ő az uj honfoglaló, ha Rassay Károly, ugy benne látják a sors beteljesülését. Száraz ágon hallgató ajakkal, meddig ültök csüggedt madarak?.....