A gyümölcsfamagvakat egyáltalán nem kell fagynak kitenni. Ellenkezőleg, már ősszel, legjobban mindjárt szedés után, földbe kell őket juttatni, hogy ilyenformán ki ne száradjanak, hanem inkább jól megduzzadjanak héjuk megpuhuljon. A gyakorlatban leginkább elterjedt bevált az az eljárás, hogy a magvakat szedés után ládában, vagy hordóban homok közé elhelyezzük.

Egy-egy réteg homokra egy-egy réteg magot helyezünk el, úgy, hogy a magvak mindig csak egymás mellett feküdjenek, ne pedig egymást borítsák, a homokréteg pedig az alatta levő magréteget jól eltakarja. A homokot jól megöntözzük, az edényt befödjük és vagy pinczében. vagy veremben helyezzük el, hogy az egerek kárt ne tehessenek.

Kora tavaszszal utána nézünk s mihelyest a magvak repedeznek, azonnal elvetjük őket. Ez az eljárás különösen az egyébiránt nehezen csírázó csonthéjas és kemény magvakra nézve ajánl ható, a milyen pl. a dió, mogyoró, mandula, cseresznye, szilva, baraczk.

Ha az őszi elrétegezést bármilyen okból elmulasztottuk, akkor a magvakat kora tavasszal rétegezzük el ládában s a ládát körülbelül 40—45 C°-ra felmelegedő melegágy kellő közepén, a trágyába helyezzük el. A nagy meleg hatására a legkeményebb magvak is 4—8 hét lefolyása alatt sok nedvességet színak magukba megpuhulnak, megduzzadnak s megrepednek.

Tavaszi rétegezés alkalmával némely kertész a magvakat gyengén feltöri, a mi a duzzadást sietteti.Van rá eset, hogy a tavaszszal elvetett mag csak a második évben csírázik. De ez nem a közbeeső téli hideg hatására következik be, hanem azért, mert a mag az első évben aránylag szárazon feküdt, de azután ősztől a következő tavaszig elegendő ideje volt nedvességet szívni.

Dr. Bermátsky Jenő.