A nemzetgyülés szombat délutáni ülésén tudvalevően a képviselő aláírásával zárt ülést kérő ivet adtak át az elnöknek, aki a zárt ülést szenvedélyes vita után el is rendelte. A zár ülésre az ellenzék egyes vezetőinek a véleménye szerint azért volt szükség, mivel olyan kényes természetü kérdéseket akartak a mentelmi jog megsértésének problémájával kapcsolatban letárgyalni, amelyek nézetük szerint nem vihetők a nyilvánosság elé.

A zárt ülésről a sajtónak s parlamentben tartózkodó képviselők semmit sem tudtak meg, annál nagyobb föltünést keltett a kormány esti lapjának az a közlése, amely szerint Rakovszky István minősíthetetlen támadást intézett a zárt ülésen a miniszterelnök ellen, aki ezt a támadást éles hangon, fölháborodva utasította állítólag vissza.

Rakovszky István  a következő nyilatkozatot tette előttünk:
- A „8 Órai Ujság”-nak az a híre, hogy én minősíthetetlen támadást intéztem volna a tegnapi zárt ülés alkalmával gróf Bethlen István ellen, valótlan. A zárt ülésben tartott beszédem, dacára annak, hogy föl voltam háborodva azon csíny fölött, hogy az ellenzéket Ulain mentelmi ügyével megtévesztették, az összes jelenlevők tanuságtétele szerint a leghiggadtabb és legtárgyilagosabb volt. Az egész beszédben a miniszterelnökről vagy ténykedéséről egy szó sem esett, hanem kizárólag a mentelmi jog és annak fontossága körül forgott.

- Amikor beszédem befejezéséhez érkeztem és éppen az elnököt aposztrofáltam és egy Gladstone szavait idéztem, az angol speaker szereplésének igen nagy közjogi fontosságáról, ami, amint nekem ellenzéki elvbarátaim mondották, a kormánypártra is bizonyos benyomást tett, ugy látszik a beszéd hatásának gyöngítésére minden ok nélkül a miniszterelnök megtámadott az ő indulatos módján, hogy én az ellenzéket ugratom.

- Erre az egészen jogosulatlan és ildomatlan támadásra – folytatta nyilatkozatát Rakovszky István – én a miniszterelnök urnak nagyon erélyes visszautasító választ adtam és őrá nézve igen kínos dologra céloztam. Hogy ennek azután Szilágyi Lajos képviselőtársam igen kemény beszéde folyamán a miniszterelnök urral kellemetlen közleményei voltak, erről én valóban nem tehetnek, mert sem nekem, sem Szilágyi Lajosnak eszünk ágában sem volt fölemlíteni a dolgot, ha a miniszterelnök ur az ő nyilatkozatával nem provokálja az esetet.

- Akinek idegei nincsenek és aki idegei fölött uralkodni nem tud, ne legyen politikus.

- Hogy milyen valótlan a „8 Órai Ujság” föntemlített beállítása, bizonyítja az is, hogy az egész beszéd folyamán a kormánypárt a legnagyobb csöndben és figyelemmel hallgatott. Ha pedig én a miniszterelnököt személyében támadtam volna, bizton nem viselkedett volna így a pártja. Ismétlem, az egész beszédem teorotikus fejtegetés volt minden személyi és egyéb él nélkül, mert az volt a célom, hogy azt a hibát, ami elkövettetett az által, hogy az ismeretes mentelmi indítvány azon része, amelyben mi a jövendő eshetőségeire nézve garanciát láttunk az utolsó órában a miniszterelnök által elejtett.

- Különben az összes utánam fölszólalt ellenzéki képviselők nekem szolgáltattak igazságot, mert valamennyien konstatálták, hogy beszédem a legtárgyilagosabb volt és egyesül a miniszterelnök idegzete sodorta a vitát a viharba, különösen Szilágyi Lajos képviselőtársam beszéde alatt. Ez pedig a Prónay-ügy volt. A miniszterelnök ugyanis a Ház előtt annak idején kijelentette, hogy Prónaynak azonban, amint mondják, egy levelet és egyéb biztosítékokat adott volna, amely ezzel a Ház előtt tett nyilatkozattal ellentétben állana.

- Különben ez az ügy éppen a miniszterelnök ur viselkedése folytán Szilágyi Lajosnak által interpelláció tárgyává tétetik és a nagy nyilvánosság előtt tisztázódik. Egyébként utalok Szilágyi Lajosnak az interpellációs könyvbe bejegyzett szövegére, amely mindennél többet mond.