A külföldi kölcsön folyósitásától még nagy idő választ el.
Még számtalan retortán kell keresztül mennie a terveknek, a szándékoknak, az elhatározásoknak, amig oda jutunk, hogy az ország talpraállitásához megkapjuk a külföld erkölcsi bizalmát és ennek gyakorlati, anyagi eredményeit. Ma még csak általános, durva konturokban bontakozik ki a külföldi kölcsön lehetősége, maga a pénzügyminiszter se tudott különösebb konkrétumokat mondani a közvélemény hamis hireinek levezetésére.

Mindezek dacára azonban a legérzékenyebb szeizmográf a tőzsde máris reagál a hirekre s a közeli napokban olyan pánik lett uralkodóvá a tőzsdén, mely főleg a kis exisztenciákat garmadával döntötte halomra.

A tőzsde teljesen indokolatlan és hazug hireknek felülő megmozdulására eszünkbe jut az 1741 szeptember 11-iki pozsonyi országgyülés, ahol a lelkesültség kitörése „életünket és vérünket“ ajánlotta fel a hon megmentésére, de a „zabunkat”, az ország termését nem.

Alig hetekkel előbb politikai, gazdasági nyilatkozatok hangzottak el, amelyek azt bizonyitották, hogy a külföldi kölcsönre szükség van. Vajjon miként képzelték ezt? Ugy-e, hogy a külföld pénzét áldozza anélkül, hogy nekünk is áldozatot kellene hoznunk? Ugy képzeltük el, mint a pozsonyi országgülés urai: „életünket és vérünket”, hangoskodó jelszavainkat dobjuk a serpenyőbe, de „zabunkat”, értékeinket nem kell áldozatul hoznunk?

Nem vagyunk elragadtatva a kormány pénzügyi politikájától.
Évekkel előbb hangoztattuk, amire a pénzügyi kormány most ébredez, hogy fedezetlen papirkoronáinkból aranyértékeket kell tezaurizálnunk komoly befektetésekkel. Akkor ez a teória álmodozásnak látszott, ma pedig a külföld szaktekintélyei szemünkre vetik, hogy engedtük tétlenül elsuhanni az éveket felettünk.

Ezt a mulasztást pótolnunk kell.
Pótolnunk kell nem felelősségre vonással, nem szemrehányásokkal, nem sértett ambiciók „haragszomrád” játékával, de munkával és áldozatokkal.

Ne arról vitatkozzunk ma, kit terhel a multért a felelősség, ne akarjunk uj martyrokat teremteni, mert ebből máris bőséges tultermelésünk van a politikában, hanem lássunk most a tizenkettedik órában a komoly munkához.