Emlékezetes, hogy a nyugatmagyarországi harcok idején a fölkelők vezére, Prónay Pál alezredes volt. Amikor a magyar kormány a velencei egyezményt megkötötte- amely szerint egyes városok sorsa fölött népszavazás döntött-a kormány Ranzenberger Jenő vezérkari őrnagy útján visszahívatta Prónayt. Ez azonban a fölhívásnak nem engedelmeskedett egy ideig.

Ebbe az időbe esett IV. Károly ismeretes, visszatérési kísérlete is. Prónay fülébe jutott, hogy egyes tisztek olyan megjegyzéseket tettek, mintha leszerelés ügyében tanusított vonakodása legitimista érzelmű, felesége befolyására történt volna és segítségére akart a királynak menni.

Amikor Prónay egy tiszti értekezleten ezeket a kósza híreket szóvátette, senki sem jelentkezett azok terjesztőjeként. Később azonban az alezredes megtudta, hogy ezt a verziót nyolc tiszttársa hangoztatta és egy beszélgetés kapcsán Ocskay brigadérosnak nevezték. Azt is megtudta, hogy Ranzenberger őrnagy olyan jelentést küldött, hogy Prónay vonakodása nem tekinthető lázadásnak, hanem csak királypárti érzelmű felesége befolyásának.

Prónay lovagias elégtételt követelt tiszttársaitól, ezek azonban kijelentették, hogy a nekik tulajdonított kijelentéseket nem használták. Ranzenbereger őrnagy viszont azzal érvelt, hogy jelentését hivatalos ténykedése közben tette meg. Prónay ekkor tisztek közötti becsületsértés címén feljelentéssel fordult a csendőrfelügyelő ügyészséghez. Ez a 8 tisztet tisztek közötti becsületsértés bűntette címén vád alá helyezte, azonban Ranzenberger Jenő őrnagy ellen a további eljárást megszüntette.

A megszüntető végzés ellen Prónay jogi képviselője utján felfolyamodást jelentett be a legfelsőbb katonai törvényszékhez, amely azonban a megszüntető végzést helybenhagyta. Cirkusz Ferenc főhadnagy és hét társa ellen már régebben elkészült a vádirat, a közeli időben a honvédtörvényszékhez is került, ahol Győrffy László dr. őrnagy-hadbíró január 7-ére tűzte ki az érdekes és viharos hátterű ügy főtárgyalását.