A nyomorgó Berlin.

„Welcke Wendung duren Gottes Fügung!” ( Isten akatarából milyen fordulat!) – mondta I. Vilmos császár 1870-ben. Amidőn a német erő a franciákat a porba tiporta. Vajjon, ha a császár sirjából felkelne, megismételné-e azt, amit akkor tuláradó boldogságában mondott? Bizonyára nem, vagy csak végtelen bánattal és keserűséggel. Ime, félszázad mulva mivé lett Berlin! A csillogó fényes, gazdag Berlin, a Spree melletti Athén, amely klasszikus szépségű uccáival, tereivel, monumentális épületeivel vetekedett a kalsszikus kor legszebb városával. A Spree melletti Athén most nyomorog, büszke tudományos és emberbaráti intézményeivel egyetemben.

Egy kiéhezett ember bekisérése. Gyakori szomoru látvány Berlinben az éhségtől elgyengült ember a sétányokon. Jól öltözött emberek kuporognak egy padon vagy a gyepen és képtelenek felkelni. Az ilyeneket a rendőrök veszik pártfogásukba, köpenyt adnak elcsigázott, reszkető testükre és a mentő állomásra vezetik őket. ( Keystone. )

Szomoruság a berlini vásárcsarnokban. A képhez jóformán nem kell magyarázat. Tegnapról mára felszökött a krumpli ára kerek hét millióval. Üres kosárral állnak az asszonyok. Mit is vigyenek haza családjuknak, ha már krumplit sem vehetnek?! Mit tehetnek egyebet? Kesernyes sirásra fakadnak.

Az éhezől levese. Leirhatatlan nyomorba jutottak Berlinben, különösen a foglalkozás nélkül maradt intelligensek. Lerongyolódva és a sok koplalástól elgyengülve lézengenek az utcákon, várva a pillanatot, amikor az inségesek konyhájából egy bögre ingyen levest adnak nekik. Képünk egy ilyen szomoru lakomát ábrázol.