Hová jutunk, hová züllünk Ausztria sarába, Németország posványába, csak ezt ne, ilyen mélyre ne sülyedjünk, ezt fohászkodják jámbor magyar lelkek. E boldogokkal szemben, akiké a mennyek országa és akikkel tudvalevőleg az istenek is hiába küzdenek, hiába bátrak vagyunk azért fohászkodni, hogy bár igazán azon az uton haladnánk.

A naponként elparentált Németország felől tompán dübörög a föld, de nem a kilengések ekrazitja robban ott, hanem gözpöröly zuhog és gépek nevekednek ott a vas titokzatos életében. A partokon uj hajók születnek és hurrázó dörgéssel zuhannak a tengerbe, mint csupa Homunculus, hogy elszállván a messzi vizeken létrejöjjenek a német erő vastesteként.

Hazugság a német halál, ott fenyegető, dacos, ordító uj élet van, amikor nálunk Gömbös kilép a pártból és az ország megrendül az esemény nagy jelentőségétől. A haldokló Németországban olajjal öntözik az országutakat, nálunk Kiss Menyhért részvényeket szagtalanit olajjal. Németországban laboratóriumokban uj matériát – párolnak, titokzatos gőzök ömlenek remegő falak mögül, ahol tudósok uj orvosságokat, hiányzó nyersanyagok pótlására uj anyagokat uj gépeket uj termelési módokat teremtenek és a portalan utakon röpül a világverseny győztese, a német automobil, és a levegőben német eroplánok donganak és még mindig jönnek uj tudósok, uj, termékeny ideákkal és nálunk Klebelsberg Kuno most sir a magyar intelligencia tulságáról és most proklamálja ujra a numerus clausust.

Németországban iskolák kelnek ki a földből, nálunk van Zilahi Kiss Jenő, mint kulturvezér, Németországban növekednek a városok, a német egység erős, halhatatlan gócai, nálunk an Wolff Károly, mint a város atyja. Németországban azon dolgoznak, hogy a kavicsos föld kétszer annyit teremjen, mint a magyar televény, nálunk van Nagyatádi, akinek a koncepciójára bizatott a magyar többtermelés.

De nemcsak a szerencsétlen Németországból, - még a lenézett Ausztriából is a munka, a kereskedés, a termelés krescendója hangzik, munkaalkalmak szaporodnak, idegenek hozzák a pénzt, a legjobb szinházak virulnak, utak, hidak, házak épülnek, szén hömpölyög a csuzdákon, tiszta, gyors villamosok szaladgálnak az utcán, liheg, zúg, törtet, forr és boldog küzdésben ujjong ott a megélemedett élet és itt Zsirkay diktálja a tennivalókat, Friedrich szervezi külső relációikat, Haller és Bogya tud mindent jobban, dr., Csilléry konstruál és közéletük ormán Csontos bácsi alszik, mint a nemzet hivatott képviselője.

Ő, igen! Jaj a legyőzötteknek! De ugy rémlik, a nemzeteket nem ellenségeik győzik le. A meggyászolt Németország heroikusan él és világot épít a romok fölött a koldus Ausztria. Csak mi halódunk itt, a kenyér áldott országában, legyőzöttek, akiket soha ellenség meg nem vert, de akiket megvert, letepert és most gyarmatosit tulajdon tehetségtelenjeinek győzelmes, megszálló hadserege. Ha csak ugy lennénk elzüllve, mint Ausztria vagy Németország….