Gömbösék kiléptek az egységes pártból; Cegléd uj követe nyilt levelet intézett választóihoz és a levél következéseképen valószinüleg tomboló vihar szinhelye lesz kedden a nemzetgyülés méltóságos, komoly ülésterme; a mozdonyvezetők és fűtők sztrájkba léptek és Pesten kihirdették a statáriumot: szabadjon nekünk mégis e komoly események mellett elhaladva egy keserü, szomoru apróságot szóvátennünk ezen a vezető ujsághasábon. 

A villamoskocsikban az uj igazgatóság első ténykedésül szigoru táblákat akasztatott ki: a viteldijat készen kell tartani, a jegyet felszólitás nélkül, gyüretlen állapotban átnyujtani, utána pedig az ijesztő figyelmeztetés: a jegycsalókat biróság elé állitjuk! 

A jegycsalókat tehát könyörtelenül biróság elé állitják!
Mégis borzasztóan szaporodott a számuk. Azelőtt rongyos és piszkos kis suhancok, csirkefogók állitották csak meg a leszállóhelyen az embert: 
– Bácsi, kérem, szabad a jegyet?

De ma, először egy finom, lányos képü fiucska szólitott meg. A hangja nehezen tört elő a torkán tejszinü arca mélyen belepirult. Dadogott és akadozott: 
– Uram nem lenne szives a jegyét? 

Finom kezü, finom arcu, ápolt fiucska volt – ugy tizennégy esztendő körül – ha szabad ezt a kifejezést használni: urifiu. 

És itt el kell hagyni a könnyed, elmesélő hangot.
Jegycsalás vagy nem jegycsalás: borzasztó szimptoma ez, nem kihágás és nem vétség és nem csalás, hanem egy szörnyü betegség ijesztő jele, olyan omen, amelyre jó lesz felfigyelni konzuloknak és másoknak, akiknek ma feladata vigyázni re quid respublica detrimenti capiat. 

Mert a villamos, ha négyszáz korona is a jegy ára, még mindig zsufoltan jár. A konflisoknak is van dolga. De már urifiuk állnak a villamos megállónál és elkérik a jegyeket, hogy ingyen utazhassanak, mert már ők sem birják a négyszáz koronát. És nem birja itt egy és ott egy. Lassan ellankad a kezük, amellyel kinos-keservesen a felszinen tartják magukat és lebuknak, eltünnek, az arcszinük elfakul, a kezük eldurvul és lesz belőlük – nem munkás, hanem lumpenproletár. 

Tessék ugy pénzügyi politikát csinálni, hogy az életstandardja mindenkinek egyformán sülyedjen és ne csak a szegény közömbösöké, mig az ügyesek aranyvalutában keresnek. Tessék kiegyenliteni és akkor nem fogja többé a szomoru „szabad a jegyét?” kérés megállitani az utast, akkor a jegycsalás nem az igazgatóság szigoru fenyegetése miatt fog megszünni, hanem azért, mert – ha nehezen is – de akinek utaznia kell, az majd ki is tudja fizetni a viteldijat.