Holnap, kedden, megkezdődnek ujból a nemzetgyülés ülései és pedig meglehetősen kiadósan, mert nyolc órás üléseken fogják tárgyalni az adójavaslatokat. Meg kell állapítani, hogy meglehetősen izgatott és zavaros az a helyzet, amelyben az uj politikai frontok megbomlása éppen olyan közel áll a megvalósuláshoz, mint az uj csoportosulások lehetősége.

Több olyan jelenség tolódott az utolsó időben előtérbe, amely jelenségről a jövő képe ma még ki nem alakulhatott, de a kialakulásnak szinte napok, esetleg órák alatt meg kell érniök. A bomlasztó, vagy összekovácsoló anyag között szerepelnek a földadó-javaslat körül keletkezett ellentétek, a liberális és demokratikus elemek egymás felé való törekvése, az intranzigensek fölmelegitett hatalmi vágya és az Interparlamentáris Unió körül kifejlődött feszültség. Kétségtelen, hogy éppen ezeknek a kérdéseknek napirendre kerülése miatt sok tekintetben döntő jelentőségünek igérkezik a kormánypárt ma esti értekezlete.

Ezen az értekezleten kerülnek napvilágra azok az engedmények, amelyeket Kállay Tibor pénzügyminiszter hajlandó megtenni részben a Gaál Gasztonnal rokonszenvező nagybirtokosoknak, régebben pedig a Bottlik József és Szijj Bálint vezérlete alatt álló kisgazdáknak. Bottlikék a maguk győzelmében biznak és azt hiszik, hogy a kormány által engedélyezendő módosítások a kisbirtoknak fognak kedvezni, annál is inkább, mert ezzel a liberális ellenzék és a szociáldemokraták követeléseit is némileg honorálná a kormány és a vita élét letompitaná. A kisgazda-csoport szerint a nagybirtok követeléseinek elejtése nem hozhatja kellemetlen helyzetbe a kormányt, mert ezeknek az elemeknek a támogatását nem veszti el, míg a kisgazda-politika az ellenzéki padokon az országban óriási agitatórius erőre kapna és alapjában ásná alá a kormány helyzetét.

A másik, szintén igen sulyos probléma, amely a kormánypártot foglalkoztatja és amely szintén a mai pártkonferencián kerül szőnyegre az, hogy milyen magatartást tanusitson a párt a szociáldemokratákkal szemben az ujabb események hatása alatt. Tény az, hogy a szociáldemokratáknak az interparlamentáris konferenciáról való elmaradása, de főként Eduard Bernstein bécsi támadása nagy izgalmakat keltett az egységes pártban és sokan vannak, akik a két eseményt egymással összefüggőnek tüntetik fel, bár a szociáldemokraták hajlandók kinyilatkoztatni, hogy Bernstein felszólalásáról előzetes tudomásuk nem is volt, ami pedig a konferenciáról való elmaradásukat illeti, e tekintetben a teljes felelősséget a kormányra háritják.

Az Egységes Pártban sokan vannak, akik a legélesebb támadást kivánják a szociáldemokraták ellen intézni, viszont vannak olyanok, akik az affért gróf Apponyi Albert felszólalásával és Bernstein támadásának visszavágásával elintézettnek vélik és a parlamenti összecsapásokat, az esetleges tumultuózus jeleneteket szeretnék kikerülni. Ebben a kérdésben természetesen a kormány mondja ki az utolsó szót és hir szerint gróf Bethlen István maga is szükségesnek tartja, hogy a bécsi eseményekről a magyar parlament is elmondja véleményét.; de szerinte ennek méltóságos, komoly érett módon kell megtörténnie, ami elejét venné annak, hogy a parlamenti béke megrázkódtatást szenvedjen.

Jóslásokba bocsátkozni természetesen nem lehet, mert ha a kormány álláspontja győzni is fog a pártban és a párt tagjai a mérsékletre törekszenek is, - mint mondják – sok függ a szociáldemokraták viselkedésétől és annak a magyarázatnak a hangjától, amit ebben a kérdésben mindenesetre tenni fognak.