A napilapok politikai rovatában bő részletességgel szerepelt az elmult napokban a legutóbbi minisztertanács lefolyásának ismertetése. A Hétfői Hirlap tudósítójának sikerült megtudni ennek a nevezetes minisztertanácsnak drámai hátterét és következményeit.

A minisztertanács a Goldberger-afférrel kapcsolatban foglalkozott a társadalmi és közgazdasági bajok forrásával: a felelőtlen izgatással, amelylyel a Wolff, Gömbös, Friedrich és Haller által jegyzett fascista-társaság az ország ifjuságát, tisztviselőkarát, sőt a nem polgári elemeket is megmételyezni igyekszik. Sorra felszólaltak a miniszterek és valamennyinek a véleménye abban csucsosodik ki, hogy a kormánynak haladéktalanul a sarkára kell állania, mert különben kiesik a gyeplő a kezéből. Megdöbbentő adatokat tártak a miniszterek elé arról, hogy a fascista vezérek egynémelyikének lakásán sürü csoportokban esketik fel a félrevezetett embereket a faschista zászlóra.

Nagyatádi Szabó István szokatlan energiával és elkeseredéssel tiltakozott az ellen, hogy Gömbös Gyula a maga "fajvédelmi" akcióját, amelynek a miniszter szerint forradalmi íze van, az egységes párton belül folytassa.

Gróf Klebelsberg Kunó is rezignáltan állapította meg, hogy legjobb meggyőződése és lelkiismerete ellen kell igen gyakran nyilatkoznia és cselekednie, mert bizonyos oldalról nagyfoku türelmetlenség mutatkozik vele szemben.

Kállay Tibor pénzügyminiszter még a földmüvelésügyi miniszternél is erélyesebben szállt sikra a felelőtlen izgatás és a hamis jelszavak alatt történő szervezkedés ellen és kijelentette, hogy ilyen körülmények között nem tudja az országot a pénzügyi és gazdasági konszolidáció utjára vezetni.

Gróf Bethlen István miniszterelnök minden tekintetben igazat adott minisztertársainak és a kormány elhatározta, hogy a helyzetre való tekintettel felajánlja lemondását a kormányzónak.

A kezdeményezés e tekintetben nagyatádi Szabó Istvántól indult ki, a ki a maga személyére vonatkozólag nyomban le akarta vonni a konzekvenciákat, és a kormány többi tagja is teljesen azonosította magát vele. Igy történt, hogy a Bethlen-kormány formálisan is felajánlotta lemondását, a melyet azonban a kormányzó nem fogadott el.

A kormányzó a miniszterelnöknek teljesen szabad kezet engedett a forradalmi jelenségek letörésére, megszüntetésére.

A kormány értésére adta Wolfféknak, hogy nem türi a homályos célu szervezkedést.

Huszár Károly, Ernszt Sándor és a kormányt támogató kereszténypárt több tagja a legélesebben fordult szembe Wolffékkal és állott a kormány mellé.

Mindezek az események természetesen kellő megvilágításban fognak szerepelni a nemzetgyülés legközelebbi ülésein. Hétfőn délben keresik föl a liberális blokk megbízottai Szctilovszky Béla elnököt, hogy a Ház összehívását kérő ivek átnyujtsák.

Az elnök minden valószinüség szerint a hét végére hivja össze a nemzetgyülést, a melyen viharos összecsapások várhatók.

A liberális blokk megalakultnak tekinthető. Vázsonyi, Rassay és a szociáldemokraták, ugyszintén a pártnkivüli liberálisok között teljes megállapodás a nemzetgyülésen való együttmüködésre vonatkozóan.