Vasárnap délelőtt nyilt meg a Magyar Elmeorvosok VII. értekezlete Moravcsik tanár elnöklete alatt, amelyen Szladits Károly egyetemi tanár tartott előadást.

Délután 6 órakor tudományos estét tartott az értekezlet, amelyen dr. Oláh Gusztáv a lípótmezei elmegyógyintézet igazgatója tartott rendkívül érdekes előadást a .politikai psychopatákról.

Megszólaltatta a kommün idején a Lipótmezőn felvett politikai elmebetegeket, az anarchistát, aki Wekerlét akarta meggyilkolni, mert a rendőrség nem adott neki utlevelet, a tudóst, aki természettani alapon bizonygatta a kommunizmns létjogosultságát, a lelkes honleányt, aki a kommunizmus szépségeit fejtegette, a terrorfiut, az osztálytanácsost a népjóléti népbiztosságtól, a parlamenti lövöldözőt, karzati közbeszólót és a belemenekülést az elmebetegségbe.

A felvettek nagy részét nem találták elmebetegnek, csak magasabbrendü elfajultnak. Visszapillantást vetett a francia kommün vezérférfiaira és a régebbi idők politikai merénylőire. Elmeorvosi elbírálás alá vette a társadalomnak a kommün alatt tanusított magatartását, az elemi katasztrófák hatását az épelméjüekre és az idegbetegekre, a nyájtörvényszerűséget, a tömegpszihózíst. Ismertette a pszihoanalitikus beállítottságot, elemezte a vérengzési hajlamokat és azokat az elméleteket, amelyek alapján a szociológusok a beteg közéletet meg akarják gyógyítani.

A háboru utáni kaoszból pszihiáterek részéről levonható gyakorlatilag fontos tanulságok a következők: Sem a háboru, sem a kommunizmus nem szaporitotta a szorosan vett pszihózisok számát, sem azoknak nem adtak háborús vagy forradalmi szinezetet.

Háborus vagy forradalmi különpszihózisok nincsenek, de mind a kettő kiváltó, pszihógén tényező gyanánt szerepelhet a pszihózisoknál, amelyek azután a megszabott formában bontakoznak ki és folynak le.

Nagy volt a számuk azoknak az épelméjűeknek, akik normális időkben teljesesen rendezettek, de akiknél atavisztikus hajlamok, szadisztikus ösztönök meglepetésszerűen napfényre kerültek, ugyszintén olyan épelméjűek, akik ugy viselkedtek, mint azok, akik tűzvészkor, vagy földrengéskor értelmetlen dolgokat művelnek.

Még nagyobb volt a száma azoknak, akiket békés időben neurotikusoknak, fobiásoknak, kényszereseknek, elfajultaknak ismertünk, de akik rendkívüli helyzetekben értelmetlen és groteszk magatartást mutatnak és badar eszméket hangoztatnak. Nagy volt a számuk azoknak az antiszociális elemeknek is, akiknek szociális ellenérzését csak a törvény szigora tartja lekötve. Ezekkel teltek meg a törvényszéki orvosi megfigyelő intézetek. A legnagyobb részüket korlátlan beszámíthatónak véleményezték.

Jogi szempontból ezután Ruber József magántanár foglalkozott a kérdéssel.