A borszeszben vagy formalinban eltett állattani és anatomiai készítmények üvegeinek a dugóját le szokták ragasztani, hogy a folyadék elpárolgását megakadályozzák. Erre a czélra nagyon sokféle ragasztóanyag és keverék szolgál; a különböző preparátorok, a kik az ilyen készítmények előállításával üzletszerűen foglalkoznak, mind különböző ragasztóanyagokat használnak.

A legajánlhatóbbak ezek közül: a Selenka-féle guttapercha (3/7 rész) és faggyú (4/7) keverék; paraffin és faggyúkeverék (1:2); terpentines szandarak; zselatinos viasz; Syndetikon. Ideiglenes leragasztásra alkalmas, a czetvelő (cetaceum) és faggyú vagy lanolin keveréke. A leragasztott üvegdugót még marhahólyaggal szokták bekötni, ezt pedig fekete aszfaltlakkal befesteni.

Ha a készítményt ki akarjuk venni az üvegből, mindenekelőtt a lakkozott hólyagot kell eltávolítani, azután pedig a dugó ragasztóanyagát késsel, a mennyire lehet, lekaparjuk s az üveg nyakát óvatosan forgatva a láng fölött, a dugó körül melegítjük. Vagy pedig beállítjuk az üveget dugójával lefelé meleg vízbe s egy napig ázni hagyjuk.

Esetleg valami zsír- vagy gyantaoldóanyaggal, mint terpentinnel, benzinnel is próbát tehetünk. Ha a dugó nem akar kijönni, akkor a dugó kiálló peremét, vagy ha ilyen nincs, az üveg nyakát óvatosan az asztal széléhez ütögetjük, vagy késsel hatolunk a dugó pereme alá és nagyon vigyázva, hogy az üveg pereme meg ne pattanjon, feszegetjük.

A készítményt leginkább tiszta kollodium vagy fotoxilin 1-3 %-os aether-alkoholos oldatával szokták üveglemezre felragasztani. A tárgyat a felragasztás előtt abszolút alkoholban kell vízteleniteni, ezután a ragasztószert az üveglemezre cseppentjük, a tárgyat kivánságunk szerint elhelyezzük s az egészet beletesszük 60-70 %-os alkoholba, a melyben a fotoxilin azonnal megmered.

Használnak erre a czélra zselatin- vagy gliczerin-zselatinoldatot is; ezek használata előtt a tárgynak ellenkezőleg nem szabad alkoholosnak lennie. A fotoxilinnak való felragasztás módszere a gyakorlatban jobban bevált és elterjedtebb.
Dr. Szüts Andor.