A politikai közvéleményt napok óta élénken foglalkoztatta a hódmezővásárhelyi beszéd, amelynek beharangozásául maliciozus ellenzéki politikusok már „ugrai-beszámolóról” beszéltek. A miniszterelnök hódmezővásárhelyi beszéde azonban, amelyről azt is hiresztelték, hogy kemény ítéletet mond majd a legitimista velleitásu fasisztákról, - csalódást okozott. Bethlen miniszterelnök csupán az aktuális kérdésekkel foglalkozott s talán egyedüli „szenzáció”-számba menő nyilatkozata Rakovszky Istvánról szólott, akiről elmondta, hogy a szociálista párttal karöltve intézi támadásait a kormány ellen.

Bethlen miniszterelnök beszéde
A miniszterelnök beszéde bevezetésében arról szólott, hogy a háboru kénytelen helyzetek elé állította Európa minden kormányát, igy a magyar kormányt is, amely azonban minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy a változó viszonyoknak megfelelően ezeket a kivételese intézkedéseket megszüntesse.

A közalkalmazottak ellátásának kérdésében kijelentette a miniszterelnök, hogy egyelőre nincsen mód arra, hogy ezt a nagy terhet, amit a közalkalmazottak ellátása ró az államra, kikapcsolják, azonban fokozatosan ez is meg fog történni.

A kötött gazdálkodás, amely ugyancsak nagy teher, egyelőre szintén nem szüntethető meg, ennek oka pedig az, mert a körülöttünk lévő államok elzárkózó politikát folytatnak ellenünk. Nem fedi a valóságot, hogy ebben Magyarország a hibás.

A kormány politikája oda irányul, hogy fokozatosan megszüntesse közgazdasági életünkben a megkötöttséget.

A miniszterelnök a továbbiak során bírálta a szociáldemokrata párt állásfoglalását, amely a nemzetgyülésen jutott kifejezésre olyan módon, hogy ismét a kötött gazdálkodás bevezetésének álláspontjára helyezkedtek.

Nem vagyunk hajlandók sem maximálni, sem rekvirálni – mondotta a hallgatóság zajos tapsai között. A drágaság főoka – mondotta a továbbiak során – a valuta sülyedése és pénzünk értékének leromlása.

A többtermelés érdekében nagy szükségünk van a társadalom segítségére is. És itt örömmel állapítom meg, hogy a kormány gazdasági, valamint háziipari akciója örvendetes fellendülést mutat.
Itt a miniszterelnök hosszasabban kitér azokra az intézkedésekre és törvényjavaslatokra, amelyek a gazdasági élet fellendülését célozzák. Majd igy folyatja:
Uj irányt kell szabni közintézményeinkre a demokratikus irányban való fejlesztés érdekében.

E téren két kérdésről kivánok ezuttal számot adni az egyik a szociális kérdés a másik azoknak a reformjavaslatoknak tömege, amelyek közigazgatási közjogi és igazságügyi téren váltak szükségessé .
Ezután arról beszélt, hogy a kormánynak kötelessége megszüntetni mindazokat a szociális bajokat, amelyek elégületlenséget terjesztenek, másfelől azonban gondoskodni kell arról is, hogy az állam ellenőrző szeme rajta legyen minden szociális mozgalmon.

Kijelentette a továbbiak során, hogy a mezőgazdasági munkások helyzete nem kielégítő s ez a mai állapot szociális veszélyeket rejt magában. Hogy azt elhárítsák, máris elkészültek azok a törvényjavaslatok, amelyek a mezőgazdasági munkások helyzetét szabályozni fogják.

Az ipari munkások ügyeiben még nagyobb feladatok várnak a kormányra, - mondotta a miniszterelnök, - s azután felsorolta, hogy e téren mit kiván tenni a kormány. A munkásvédelmi reformjavaslatok szerepelnek első helyen, azután a gazdasági szervezkedés kérdése, amelyet szivesen tesznek szabaddá, azzal a kautélával, hogy az politikai térre át ne csuszhasson. A munka szabadsága, a munkásbiztosítás kérdése, az ipari felügyelet reformja, a munkásközvetítés kérdése, azok a problémák, a melyekkel legközelebb már törvényjavaslatok formájában foglalkozni fog a nemzetgyülés.

- És hogy mindezt elérhessük, - folytatta Bethlen, - szükségünk van nyugodt társadalomra és munkaképes parlamentre.

A magyar társadalom lelki nyugalmát még mindig nem nyerte vissza. A társadalomban nap-nap után ujabb szervezkedéseket tapasztalunk, amelyek vagy külpolitikai, vagy oly belpolitikai célokat tüztek ki maguknak, melyeknek megoldása a kormány feladata. Ha azt mondják, hogy gyáva politikát követünk, erre feleletem az, hogy részt vettem a háboruban és csak anynyit mondhatok, hogy Isten őrizzen bennünket a snájdig generálisoktól, akik nem saját bőrükre, hanem katonáink bőrére snájdigok. Én megtanultam a háboruban azt, hogy a helyes hadvezetés az, ha a katona bátor, ellenben a generális óvatos. Ne keressünk mi tehát kalandokat.

Ez a kormány nem fog kalandokat keresni.

Mert ezt a nemzetet nem meghalni, hanem élni kell megtanítani, mert meghalni mindig tudott, és fog tudni a jövőben is, hogyha ütni fog az óra. (Éljenzés és taps)

- Tisztelt polgártársaim, nyugodt társadalmon kívül szükség van munkaképes parlamentre is.
- Tegyünk le a törvényalkotásnak arról a módjáról, - mondotta, hogy nemzeti élet bizonyos terhét harminc-negyven évenként egyszer rendezzük. Az nem megfelelő módja a törvényalkotásnak. A nagy Anglia, amely százszor akkora terület fölött uralkodik, mint Csonka-Magyarország, már régen folytatja azt a rendszert, hogy ugyszólván évről-évre devideálja törvényeit.
- Erre a rendszerre kell nekünk is áttérnünk, mert az egyedüli biztosítók, ez az egyedüli biztosító szelep a forradalmak ellen.
- Ha a célokat igy tüzöm ki, mély szomorusággal kell megállapítani, hogy a magyar parlament a célok magasztosságához képest messze elmarad attól, amit tőle követelnek. A magyar parlament tizenkét hónapból tiz hónapig ülésezik és ez alatt a tíz hónap alatt is többet ülésezik nyolc órát. Ez alatt az idő alatt közismert tény, hogy a kormány nem tud dolgozni, mert a parlamentben van lefoglalva és ez alatt az idő alatt is személyi kérdésekkel, tömeges interpellációkkal huzzákk ki az egész időt, olyan beszédekkel, amelyek igazán a legtöbb esetben nincs jelentőségüek és csupán arra szolgálnak, hogy hangulatot keltsenek.
- Mi nem keressük a harcot, de azt viszont nem engedhetjük meg semmi körülmények között, hogy a mai nehéz időkben, amikor a nép, az egész nemzet tőlünk komoly munkát vár, a parlamenti szócsatákká aljasodjon.

Ha tehát ránk kényszerítik ennek szükségét, mi kötelességünket teljesíteni fogjuk és pedig elsősorban a nemzettel szemben. A nemzet követeli meg azt, hogy e téren is olyan rendet teremtsünk, amely a parlamentárizmusnak is, de a nemzet érdekeinek is megfelel.

Milyen politikát követ ezzel szemben az ellenzék?

Ezt a kérdést vetette fel ezután a miniszterelnök és megállapította, hogy az ugynevezett „ellenzéknek” minden tevékenysége eddig csupán gáncsvetésben merült ki, szatirikus valóság, hogy a liberális ellenzéki szövetkezés nevében Rakovszky István a szociáldemokraták karjába fogódzva kívánja a vesztünket. Az a Rakovszky követel tőlünk „törvényes rendet” – mondotta a miniszterelnök, - a ki 1921-ben a törvényes államhatalommal szemben puccsot tervezett és a törvényes hatalom birtokában levőktől el akarta ragadni annak birtokát. És ezt, követelik azok a szociáldemokraták is, a kik 1919-ben, amikor a hatalom kezükbe került, abból egyoldalu osztálydiktaturát teremtettek.

- Azzal is vádoltak, hogy erdélyi politikát űzők. Ezt a vádat is vállalom. Erdélyi vagyok erdélyi voltam és erdélyi is maradok. Engem ezzel megszégyeniteni nem lehet. Ha azt mondják hogy erdélyi politikát csinálunk, akkor ezt a politikát két dolog jellemzi: az egyik az, hogy óvatos és körültekintő volt azokban az ügyekben, amelyekben erősebb hatalommal állott szemben a nemzet és könyörtelenül erős volt a belső rendbontókkal szemben.
Ezt a politikát akarom követni, ehhez kérem az Önök támogatását, - mondta a zajos tapsok kiséretében a miniszterelnök.

Gömbös Gyula, az egységes párt ügyvezető alelnöke szólott ezután. Beszédében kijelentette, hogy amiért fajvédelmet hirdetnek, azért senki sem ítélheti el őket. Nem a zsidók ellen küzdünk, - mondotta a továbbiak során, - hanem a kereszténységért. Ha a földbirtok elosztása, az ipar és a kereskedelem, a sajtó és a gazdasági élet terén végignézünk, mindenütt a nagy eltolódást látjuk a magyarság kárára. Az a törekvésünk, hogy ezt kiküszöböljük s ha ez sikerül, akkor megszünik a zsidó kérdés.

A népgyülés után a miniszterelnök tiszteletére bankett volt a „Fekete Sas”-szálló étteremében, amelyen Bethlen gróf is felszólalt, kifejtve azt, hogy minden téren a keresztény vállalkozásnak kell előtérbe nyomulnia és oda kell törekednünk, hogy a kereszténység számára visszaszerezzük a gazdasági és kulturális életben elvesztett poziciókat. Ez nem antiszemitizmust jelent, hanem azt demonstrálja, hogy mi csakugyan az ország érdekében dolgozunk, mert sem az antiszemitizmus, sem a filokrisztiánizmus nem jelent megoldást már csak azért sem, mert az egyik metódus a rombolással akarja a kérdést elintézni, s másik a szenvedélyekre appellál, itt pedig nem ezekre, hanem alkotó munkára van szükség.